Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Nádass József: Arképvázlat Kassák Lajosról

ahogy egyre inkább belebocsátkozik a munkásmozgalom napi hadakozásába, taktikai bírálatai általában helyesek, ám politikai következtetései gyakran tisztázatlanok. Akárhogy is, el kell vetni azokat a tévhiteket, amelyek Kassák munkásságával kapcsolatban az elmúlt évtizedekben dogmává vastagodtak. Nem szabad őt piedesztálra állítani, de el kell ismerni, hogy az Ady utáni korszak egyik legjelentősebb költői úttörője volt, aki nem álldogál valahol a magasban, hanem a költői forradalmi élcsoportban menetel — még ma is! Hogy makacs, darabos, ügyét kellemetlenül védő férfiú — ez csak emeli értékét! Annak ellenére, hogy több mint egy évtizedig döntően befolyásolt művészi és emberi fejlődésemben, nem hiszem, hogy elfogult lennék vele szemben. Negatív értelemben sem. Mint már említettem, az emigrációból való hazatértünk után 6 évig, 1934-ig, együtt szerkesztettük a Munka című szocialista kultúrszemlét, én hű követője, fegyverhordozója voltam a különböző harcokban. Hitler előretörésekor váltak el útjaink, átmenetileg. Kassák folytatta a Munkát, bár reménytelen vállalkozássá vált. A háború alatt felújítottuk barátságunkat. Akkor közeledtem újra hozzá, amikor hű társa, életének fele, Simon Jolán összeroppant, öngyilkos lett. Kassák nehezen talált magára, de szívóssága, kemény akarata, ezen a válságon is átsegítette. Nem titkolom: a vele való elég ritka találkozások ez években nem voltak éppen üdítőek. Átéltünk mi már nehéz szakaszokat, jártuk éhezve Bécs fényes körútait, ültünk párizsi padokon, miközben a zsebből ebédeltünk. Kikerestem egy régi, 1926 októberében kelt levelét, amelyben közli végső elhatározását, hogy Pestre jön, s ilyen részek vannak benne: „..xsütörtökön indulunk, ha valami közbe nem jön (de már tudomásomra hozták, hogy közbe fog jönni), akkor ezen a napon Pesten leszek. Nem kívánatos, hogy érkezésünkről sokan tudjanak. A kellemetlenségeim enélkül is meglesznek. Rossz érzéseim vannak az egész üggyel szemben. Még a maga verssora is eszembe jutott: ,.És a határon agyonverik a csendőrök", de talán nem egészen úgy lesz. Lehet, hogy csak a derekam fogják eltömi... Elég rosszul érzem magam, hogy ne is gondoljak azzal, amit a jövő héten végig kell csinálnom..." Támadtak bennünket a frakciósok, kitiltottak bennünket a szociáldemokrata párt szervezeteiből. 1932 júliusában a Munkában ez a bejelentés olvasható: „Közöljük olvasóinkkal, hogy lapunk szerkesztői és munkatársai ellen lázítás, társadalmi rend elleni izgatás satöbbi címén jelenleg kilenc sajtóper van folyamatban..." Voltunk hát jónéhányszor kellemetlen helyzetben, de olyan szkeptikusnak, reménytelennek Kassákot soha nem láttam, mint az 1941—42—43-as években. És ugyanakkor növekedett politikai bizonytalansága. Soha nem állt az ellenséges táborban, de a tragikus forradalmi apály idején költőnknek sűrűn voltak hamis politikai következtetései. Amikor aztán a történelmi ka-