Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Lengyel Balázs: Egy másik Kassák

lomra emlékszem, hogy egyáltalán előhozakodott volna a rímes verselés elleni nézeteivel, és hogy — bár akkor is tapintatosan — de befolyásolni akart volna. S hogy az egyik érzékeny alapképletet említsem: Babitsról — kivel pedig irodalomtörténetileg dokumentált a rossz viszonya — csak tapintattal és elismeréssel beszélt. Pedig nem volt megbocsátó, csak méltányos. Visegrádon egyszer két héten át napról napra együtt ebédeltünk és vacsoráztunk egy íróval, akin Kassák — valószínűleg nagy okkal — keresztülnézett. Olyanok is voltak azok az étkezések. Kassák hallgatott, de a levegő vibrált körülötte. S ha már Visegrád szóba került, Kassák több ízben is együtt volt ott édesanyámmal, kinél mindössze két és fél évvel volt fiatalabb. Csakhogy hét évtized fölött nem az évek számítanak, hanem a testi állapot. Anyám a sír szélén tántorgó öregasszony volt, kinek elgyötört testében csak a szelleme maradt ép, Kassák mellette tetterős javakorabeli férfinak tetszett. Úgy igaz, hogy a férfiak emberségének egyik eleven próbája, afféle biztosan jelző lakmuszpapírja, az öreg, a nőiségüket vesztett nőkkel való viselkedésük. Aki keresztülnéz az öregeken, zengjen bár fülemüle-dalt a nemes eszmékről, süketen hallgatom. Jó volna ábrázolni tudni, hogy Kassák miként volt anyámmal természetesen kedves, figyelmeskedés nélkül figyelmes, megjátszás nélkül érdeklődő. Valami rokonszenv féle látszott szövődni közöttük. Egy ízben anyám a kerti sétaúton a földet tartó kőfalhoz vitte Kassákot és rámutatott egy virágra, amely a kő között, sőt a kövön egy cseppnyi földből hajtott ki. - Ezt írja meg! — mondta. - Ezt a virágot. - Nyugtalanító pillanat volt. Mondom, két és fél év volt közöttük — és egy század. A virág a kezdődő magyar szimbolizmus témája lehetett volna (ha nem inkább Tompa Mihály tollára illő allegória), Reviczky még megírhatta volna, Ady már alig. Kassákot mégis megérintette, meghatotta a téma-ajánlat. Irt egy verset anyámnak Egy öregasszonnyal beszéltem címen. A címből is kitetszik: a vers írója nem tartotta magát öregnek. (Két-három hét alatt akkor több mint félszáz verset írt!) Nem is volt Kassák öreg - az emberek között. Korát szinte csak a magány mutatta, ahogy a nyolcvanadik születésnapját ünneplő előadás után a taxiban elengedte az arcvonásait, vagy ahogy felrezzent, ha az ajtót valamelyik alkotóházban rányitottam. Egyedül, elrévülten az ember arca döbbenetes. Kiül rá a sorsa. A nagyság zord magányát láttam meg ilyenkor Kassákon, meg azt a sötét, laokoóni szenvedést, amint küzd az izmaira tapadó, láthatatlan kígyókkal.