Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Lengyel Balázs: Egy másik Kassák

ről, a bűnös városról mondott dörgedelmet. Horthy ék bűneit számonkérni a jelenlevő és csaknem szükségszerűen lokálpatrióta ifjúságon — elképzelhető ennél jobb taktika is. A zsúfolásig megtelt nagyterem az írókkal szemben egyszerre robbanásig ellenséges lett. Ez után következett Kassák. A két pogány közötti helyzetben - Gergely is életre-halálra ellensége volt — az irodalom, a szellem rangját azzal mentette meg, hogy a történtekről, az indulatokról tudomást sem véve mondta a magáét. Később értettem csak meg igazán: mindig a magáét mondta. Nem azért, mert ügyes taktikus volt, hanem éppen azért, mert nem volt taktikus. Új művészetet hirdető és teremtő író volt, nem hasznos vagy hasznosnak vélt kompromisszumok zsonglőrje. Elhivatottságában szuverén. Hányszor, de hányszor voltam tanúja később ennek a kassáki magabiztosságnak. A véletlen úgy hozta, jártam vele együtt képzőművészek műhelyében, hallottam őt városépítészekkel vitatkozni, s mellette álltam, a közelében, amikor a művészetpolitika a szellemi életből kiszorította, kiiktatta. A legnehezebb évek elmúltával, hosszú estéken át beszélgettem vele vagy hallgattam őt, amint másokkal beszélgetett a művészet legkülönbözőbb kérdéseiről. Volt próba, alkalom és idő elegendő belelátni a titkába. A titok nyitja számomra nem egészen az volt, mint amit ő megfejtésül a világnak, s különösen nekünk, kritikusoknak kínált. Kassák azt mondta: olyan verseket ír ő, hogy mint egy-egy tárgyat le lehet őket tenni az asztalra. Meg azt is mondta — nem szó szerint idézve —, hogy az ő versei olyanok, mint egy városi tér; bármelyik utcába indulj el, végül mindegyik beletorkollik, mindegyik a térre vezet. S hogy ez mind az ő tudatos szerkesztésének az eredménye. Tudatosság? Olyan hosszú időn át volt az esztétikában a költőket illetőleg afféle fél-peioratív fogalom, a spekulatív és a másodlagos udvariasabb szinonimája, hogy nem árt egy percre elidőzni itt. A szavak mögöttes tartalma ugyanis változik. Akik például azt írták Babits Mihályról, hogy tudatos költő, poéta doctus, nem dicsérni, hanem kicsinyelni akarták. Egészen más nézetek szerint a tudatosság afféle kifejlett sakk-képességet jelent, mely a felrajzó számtalan lehetőségből logikai úton szűri ki az egyedül jót, a leghatásosabbat. Kassák sem így, sem úgy nem volt tudatos. Akár verset írt, akár részt vett az irodalmi köz- és magánéletben, hallotta a hangot: a személyiségéből fakadó egyetlen lehetséges választ. Ahogy művében nincs spekuláció, rafináltság, ravaszkodás, a fontolgatás tétovasága, se hideg se meleg megfogalmazás, úgy nem volt az életében sem. Személyisége örökösen készen állt a feleletre, de ezt az érett, kimunkált személyiséget indulati, ösztönös parancsok vezérelték. Ahogy a kezdő autóvezető még mindent megfontol és úgy adja ki a tagjainak a cselekvési parancsokat, a rutinosnak pedig keze-lába önállóan végzi a dolgát — Kassáknak minden íze-tagja Kassák volt. Ránduló idegszálai pontosan működtek.