Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

meg, egyetlen példát idéznék. A Verses napló éles rímű feljaj­dulása s mert egyetlen életbe kötve e földön száz távoli táj, ami egyik oldalon történt, az a másik tájon is fáj. ez a filozófiainak semmiképpen nem mondható sorpár tizennégy esztendő távolából majdhogy ízről-ízre pontosan visszhangozza Az örök béke egyik mondatát, épp azt, melyet az újabb Kant-tanulmá­nyok e munka egyedül igazán fontos gondolatának tartanak: „Mármost: ilyenformán a Föld népei közt egyszer s minden­korra teljesen beállott valami (szűkebb vagy tágabb) közösség. Any­nyira jutott a dolog, hogy a Föld egyetlen pontján történt jogsértés valamennyi helyén megérzik." 6 Erőszakolt kísérlet lenne hát valamely szándékolt filozófiai rendszert keresni költészetében; lírájának moralista jellege ezt is jelenti. A szempontot magát azonban Babits esetében már a kor­társ tanulmányok állandóan követték. Kivételes filozófiai ismeretei és elmélyültsége, s még inkább az esszéíró és a lírikus, kicsit durva polarizálással szólva: a gondolkodó és a költő szokatlanul szembe­ötlő párhuzamai és megfelelései a megszorítások ellenére témakö­rünkön belül mindenképpen mégis arra utalnak, hogy költészetét határozottan bölcseleti kérdésfeltevések motiválták. Magatartás­lehetőségeket s utóbb magatartás-eszményt példázó-kereső költészet, mely néha mintha az elutasított vagy tudomásul vett külső világot is a bölcselet szűrőjén szűrte volna át legsajátabb szférájában sze­mélyiséggé és szépséggé, pályájának későbbi szakaszain pedig egyre erősebb mértékben erkölccsé. 3. „Nem játék a világ!": a felkiáltással egy életszemlélet és egy ars poetica, Nietzsche-esszéjének szavával egy „világnézethangulat" megrendültét hirdeti. A réginek summáját körülbelül egy évvel korábban egyik legkiérleltebb tanulmányában — Játék filozófia (1911) — foglalta össze; gondolati ihletője pedig egyértelműen Bergson. Egyes elemeit ugyan más gondolkodókra, más művekre is visszavezethetnénk, s valóban csak ifjúkori levelezéséből kive­hetően, Babits forgatta Platónt, Schopenhauert, ind filozófusokat, Bruno Willet, Machot, Nietzschét, Kantot, Hume-t és James-t, alap­vető irányát azonban bizonnyal az Essai sur les données immédiates de la conscience és az Evolution créatrice határozta meg. Hasonló súllyal egyetlen filozófia hatása jöhetne csak még szá­6 Kant: Az örök béke. Fordította: Babits Mihály, 1918. 47. 1. Lásd még: Vidrányi Katalin cikkét Kant filozófiájának második fordulatáról, Világosság, 1972. Kant különszám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom