Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

mondva is szakító „halálos igazság" első elhatározó szavai („Nemjáték a világ!") a vérvörös csütörtököt megidéző versben íródtak le,'

5 s őket majdnem közvetlenül követte a társadalmi rossz lelkiismeret skizofrén regénye, A gólyakalifa. A szint azonban, melyben ezek az elhatározó szavak kimondatnak, s még ebben az alkalmi, majdhogy aktuálpolitikai versben is Babits gondolatrendszerének és fogalomkincsének legsajátabb szintje; a felkiáltás, miként erre még ki fogunk térni, közelebb áll a filozófiához, mint a politikához, egy filozófiailag motivált erkölcsialkotói magatartás megrendültéről vall.

4 Az első kötetektől a Jónás könyvéig filozófiailag motivált, de elsősorban erkölcsi irányú, magatartás-tartalmú költészet az övé, tudatos, s az évek során egyre tudatosabb örököse a XIX. század hagyományának, a cselekvés kényszerének, szükségességének és veszélyeinek, antinómiáinak kettősségétől gyötört, végső biztonságként, végső igazságként az erkölcsöt — sa maga vívódásainak erkölcsét — felmutató nemesi-polgári liberalizmusnak. ,,Nem játék a világ!": a felkiáltás s még inkább a felszólítás a koholt ideálok"' eszményrendszerét, s tágabb értelemben egy ugyan kifejezetten nem gondolati jellegű, de indítékaiban az elvontság szintjén is végiggondolt-végigélt magatartást, a játékfilozófiát tagadja meg. Ahogy kiépítését, úgy válságát is végigköveti Babits a két többnyire párhuzamos, egymást megvilágító szférában, az érzéki megjelenítés, a líra és a tiszta gondolat, az esszé szférájában. Lírájának, líranyelvének és világképének saját közegét Babils nemcsak az eseményvilágtól, de a szándékolt tiszta bölcselettől is elválasztotta. Egészen rendkívüli érzékkel bírt ahhoz, hogy bármilyen anyagot tökéletesen asszimiláljon. Az ilyenfajta, témánk körébe eső átsajátításra, a parafrázis tökélyére, mely a hibátlan filológiai egyezés ellenére is csak igen messzi visszavonatkoztatást engedhet 3 Május huszonhárom Rákospalotán, Nyugat, 1912. I. k. 913—914. 1. A költemény megszületéséről és jelentéséről lásd Király István elemzését: Két vers — kétfajta értelmiségi magatartás, Tiszatáj, 1971. 6. sz. 483—493. 1. Babits maga egyébként tiltakozott is az ellen, hogy költeményét miként a Népszava tette, politikai versnek tekintsék, (önkommentár, Nyugat, 1912. I. k. 1074. 1.) û Idézett elemzésében (lásd 3. sz. jegyzet) Király István azt bizonyítja, hogy a „koholt ideálok" megnevezés — szembeállítva a konzervativizmust magába sűrítő „vakult csökevény"-nyel a baloldal, a kalapácsos ember („öklöd rossz kalapács") útját ítéli és utasítja el; a szintagma azonban oly szerencsés, hogy találónak éreztem, itt is, s a továbbiakban is a kontextuson túli, nem lehatárolt, általánosabb értelemben visszaidézni.