Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

nemzedékének tematikai elkötelezettsége általánosabb L mint hiszik. Babits nagyvárosi versei századeleji környezetének' hű tükre. Ám ez a legkevesebb: a Zrínyi Velencébent és az Itáliát a legmegfontoltabb ítélettel is a hazaszeretet, az ellenzéki honfibú verseinek, az Aestati hiems-et a fennálló társadalmi szerkezet szimbolista formanyelvű bírálatának, a Darutörpeharcot pedig a függetlenségi harcok világos jelképének kell olvasnunk. A főelőadás Babitsot nem minősíti szimbolistának. Komlós Aladárnak érdekes felismerése a költő „szabatos rajzú férfias realizmusa",

5 de a Babitsra csakugyan jellemző valóságszomjat költészetének alapvető meghatározójaként tárgyalja, s ez az általánosítás már nem megalapozott. Komlós e véleményéhez évtizedeken át tiszteletreméltó következetességgel ragaszkodott, és 1965-ös könyve kizárja a magyar szimbolizmusból Babitsot. Komlós Aladár gazdag életművének ez a tétele az újabb kutatások próbáját nem állja ki. Baudelaire Párizs-ciklusa ösztönözte Babitsot a nagyváros költői fölfedezésére, stílusában Poe ösztönzéseket, syntaxisában Swinburne-i mintát ismerhetünk föl: az előbbi Baudelaire mestere, az utóbbi közvetlen angol követője. De Babits számos verse kifejtett vagy kifejtetlenségében öszszetett szimbólum; ilyen a Szőllőhegy télen, a Régi szálloda, a Városvég, a Fekete ország, Az örök folyosó, a Kútban, a már említett Darutörpeharc: csupa fiatalkori vers. De Babits később is vonzódott a jelképi kifejezésmódhoz, példa rá a Mint különös hírmondó, amelyben egy trópus szimbólummá terebélyesedve önállósul és elszakad a párhuzam alapjától. Ám a fiatal Babitsot ennél is mélyebb költészettani elvek és eljárások fűzik a szimbolizmushoz. A szimbolisták befelé tekintő művészek — az ifjú Babits is az: álmok, vágyak, eszmélkedések költője akkor is, amikor a külvilágot énekli; még A világosság udvara, vagy a Régi szálloda is a tudatban visszaverődött és sűrűsödött benyomások, emlékképek, legendák szuggesztív megjelenítése, a tárgyias érvényesség zárait feszegető alanyiság dinamikus együttese. Más összefüggésben ugyan, de Rónay György is szól a költő magatartására jellemző kettősségről.

6 A babitsi versstruktúra legérdekesebb jellemzője a szerialitás, közelebbről gondolatritmusnak, ismétlésnek, antitézisnek formaszervező stitisztikai együttese- Költőnk ezeket az effektusokat Poe5 Komlós Aladár: Az új magyar líra, 1927. 147. 1. 6 Babits korai líráját „talányos"-nak, „vibráló interferencia jelenségének nevezi „Én és nem-Én, szubjektum és objektum, személyesség és tárgyiasság, megvallás és leleplezés közt". Rónay György: A lírikus epilog ja, 1970. Lásd: A nagy nemzedék, 1971. 96. 1.