Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Siker és bukás, majd Füst Milán A Missisipi című versét ajánlja költőnknek. Gellért, mint memoárjaiból ismeretes, szoros kapcsolatot tartott nemzedékének több neves tagjával, és igen becsülte az új író generációt is. Ahogy igyekszik figyelni a fiatalokra és a maga módján segíteni, az jellemző a Nyugat utánpótlás nevelésére is, van erről emléke — többek között — Fodor Józsefnek, Vas Istvánnak

9 is. így vesz részt állandóan a Nyugat-pályázatok bírálóbizottságainak munkájában. 1925-ben Kosztolányi és Osvát társaságában értékel, tíz év múlva Babitscsal, Gyergyai Alberttel, Illés Endrével és Török Sophie-val osztja meg ezt a feladatot. Később másban is megmutatkozik ez a segítségadás. Támogatja Illyés Gyulát és a Nyugat utódját, a Magyar Csillagot, ha személyesen már nem is vállal részt szerkesztésében. Vagy például 1944-ben, mikor Darvas Szilárdot perbefogták épp a Magyar Csillagban megjelent két verse miatt, Gellért Oszkárnak — egy baloldali beállítottságú bíró ismerősének közbenjárásával — sikerült elintéznie a bűnvádi eljárás megszüntetését.

10 Gellért két háború közti verseiben kitapintható pozitív eszmeiségének továbbfejlődését tettenérhetjük abban a néhány publicisztikai írásban is, amit ez idő tájt a Nyugatban jelentetett meg. Fenyő Miksa Hitler-tanulmányát recenzálva így ír: „Az pedig, hogy Németország egy új háborúban csak veszíthet, mert izolálva van s így sorsa az, hogy újra legyőzessék — nem más, mint prófécia. Prófécia, amit a pillanatnyi európai helyzet igazolni látszik, prófécia, amit minden európaiban, aki aggodalommal csüng az emberi szabadságjogok, a magasabb kultúra jövőjén, az a vágy fűt, hogy igaznak bizonyuljon". (1934. I. k. 135. 1.) Gellért 1934-ben mondja ezt, Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt. Egy év múlva a Nyugat körkérdést intéz munkatársaihoz: Mit tegyen az író a háborúval szemben? Gellért körültekintő elemző válaszából hadd citáljunk most néhány részletet! „Le kell rombolnia a háborút, hogy a háború természeti jelenség, ami ellen meddő az emberi erőfesztítés; a háború emberi találmány, akár a rabszolgaság. Ki kell irtania a múlt háborúkhoz tapadó minden regényességet és ugyanakkor meg kell győznie arról, hogy minden múlt háború gyerekjáték az eljöhetőnek példátlan elaljasodásához képest". Másutt: „Háborúban csak egy írói kötelességről lehet szó: virrasztani a téboly fölött s minden idegszállal akarni, hogy az 9 Lásd Fodor József: Emlékek a hőskorszakból, Magvető, 1964; Vas István: A félbeszakadt nyomozás, Szépirodalmi, 1967. 10 Lásd: Markovits Györgyi: Üldözött költészet, Akadémiai, 1964. 169. 1.