Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

A fából faragott királyfi című táncjátéka, melyből később Bartók egyik első olyan műve készül, mely a szélesebb nagyközönség rokonszenvét is felé fordítja. Az 1913-as első számban pedig facsimile közli a lap az Allegro barbaro kottájának részletét, mintegy jelképesen is közösséget vállalva e két esztendővel korábban kelt mű szellemiségével, melyben a zeneköltő már az alkotás címével is, de hangzásvilágával még inkább érezteti, milyen mély a szakadék a hivatalos Magyarország ízlése s az ő egyetemes törekvései között. Idáig — körülbelül az első világháború kezdetének évét tehetjük osztóvonalnak — azt figyelhetjük meg, hogy a Nyugatban szinte szimultán jelenség volt a költészet és a többi művészeti ág — köztük a zene — forradalmának regisztrálása. A következő esztendőkben érezhetően megkevesbednek a zenei jellegű írások, melynek elsősorban az a magyarázata, hogy a hangversenyek száma is, minősége is csökken, s a háború lehetetlenné teszi a tájékozódásnak a korábbihoz hasonló élénkségét, frissességét." Ma nincs zene — írja némi iróniával Molnár Antal (1915. I. k. 580.1.). — Amit hallunk, az visszhangja annak, ami volt. Szobájukban maradt zeneszerzők részben sírnak, részben remélnek és várnak, részben pedig győzelmi indulókat írnak." A háború idejére jórészt elhallgattak a Nyugat kritikusai. Bálint Aladár jelentkezik időnként egy-egy koncertbeszámolóval. Ö méltatja a fiatalon elhunyt nagytehetségű Pártos István hegedű játékát, ő számolt be Hubermann vendégszerepléséről, s Wanda Landowska, valamint Hubay szonáta-estjéről. A szűkössé vált akusztika a magyarázata, hogy túlzott elismeréssel vesz tudomást Richard Strauss Alpesi szimfóniájának bemutatójáról. ,,Ady Endre grandiózus kárpáti verse kísértett Strauss Richard dübörgő muzsikájának hallgatása közepette — írja kritikájában —. Es halkan, mint távoli bolygó fénye, a pásztorai szimfónia emléke szűrődött át az örvénylő hangtömegeken." (1916. I. k. 251. 1.). Később azonban közli a Nyugat a Der Neue Merkur e műről szóló méltatását is Molnár Antal fordításában — alighanem ez állt közelebb a Nyugat szemléletéhez —, a többi között a következő szkeptikus megjegyzéssel: ,,A szerzőnek sem volt új mondanivalója ... Csak régi és igen régóta ismert dolgokat mondott el rosszabbul mint eddig .. ." (1916. I. k. 626. 1.). A háború idején a Nyugat zenei érdeklődésének irányát elsősorban Kodály Zoltán írásai határozzák meg. A magyar zenekritika történetében szinte kezdettől megfigyelhetni egy olyan irányzatot — s ez a Nyugatban is jelentkezett —, mely elsősorban mint művészeti terméket kezeli a zenei alkotásokat, s szakszerűség helyett inkább általánosabb összehasonlító igénnyel közeledik a művekhez. (Ilyen kritikusalkat volt a múlt században Péterfy Jenő, a Nyugat