Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

ért el a József Attila-kutatás. Egri Péter részletesen foglalkozott József Attila költészetének látomás- és álomszerű mozzanataival, Király István és Szilágyi Péter pedig felfedték az Álmodik a nyomor és az Oda Mellékdala, illetve az Ars poetica közötti megfelelést. Tehát itt a hatáskutatásnak nem elsősorban tényfeltáró szerepét szeretném bemutatni, mint inkább erejét az eddigi eredmények továbbgondolására, árnyalására. Azt a folyamatot próbálom itt rekonstruálni, amelynek során József Attila művészi gyakorlatába beépült az álom-motívumnak az a típusa, amelyet ő Ady Álmodik a nyomor című versében ismert meg. Csak a legfőbb példákat említem és lemondok az álom-motívum útjának végigkövetéséről. Az itt felmerülő bonyolult kérdések külön dolgozatot igényelnének. A két idézett részletet összehasonlítva láthatjuk, hogy József Attila átvette az Ady-motívum szervező mozzanatát, az ,.álom" fogalmát (Álmodik — álmában). A két motívum közötti minden további összecsengés ennek az átvételnek a következménye. Az álom-motívum lehetőség és valóság közötti viszony egy konkrét vonatkozásban történő összemérésének eszköze. A lehetőség egyszerre több és kevesebb, mint a valóság. Több, mert például az ,,álom" képzetében konkretizált lehetségesben benne vannak azok az értékek, amelyek a „nyomor"-ként leírt valóságosból hiányoznak. De kevesebb a lehetőség a valóságosnál abban az értelemben, hogy ami még csak az álomban van, lehet meddő, soha meg-nem-valósítható, vagy megvalósulásában lefokozódó, torz. Az álom-motívum alapszerkezetét mindig lehetőség és valóság ilyen viszonya adja. Az Álmodik a nyomorban és az Anyámban ezt a szerkezetet teljes kibontottságában, szimmetriájában, egyensúlyi helyzetben találhatjuk meg, de ez a szimmetria ritkán fordul elő. A motívumnak a József Attila életművében történő továbfejlődése során, az alapszerkezet megmaradása mellett lehetőség és valóság erőviszonyai és így a motívum konkrét szerkezete két, egymással ellentétes irányban módosult. A módosulások iránya az álomba helyezett tartalmak milyenségétől függött. Az egyik ágon a költő az álom, a lehetőség fölényét, magasabbrendű voltát emelte ki, hangsúlyozta a valósággal szemben. Az álom-motívum átalakulásának tendenciája ezen az ágon a következő: a költő egyre jobban azonosult az álomba foglalt tartalmakkal és ezzel párhuzamosan fokozatosan elhalványult a feltételesség mozzanata, az álom-jelleg. Ady kívülről közelítette meg versének hősét. Egy gondolat (Király István: ,,. . . a nyomor mélyén is ott volt, ott aludt, álmodott, szunnyadt az emberség. Látszott... a mélyben rejlő s felszabadításra váró sok szépség.") optimális megfogalmazása érdekében keresett egy megfelelő modellt és helyzetet: elkép-