Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

zeit egy sorsot „valahol, tán Újpesten". A stafétát átvevő József Attila az Anyám megalkotásakor a fordított utat járta be. Ő egy valóban élt és hozzá közelálló személyt, egy személyes tapasztalatból ismert helyzetet, saját világát értelmezte az Adytól tanult szempontok szerint. Tehát ellentétben Ady eljárásával, ő az egyedit fejlesztette általánossá, Ady gondolatát saját élettapasztalatainak megfelelően konkretizálta. Figyeljük meg, milyen vágyak jelennek meg Ady újpesti proletárjának álmában: 1. a tisztaság és a pihenés vágya: „tiszta ágyat", 2. a tiszta szerelem kívánása: „tiszta asszonyt"; 3. a megfelelő táplálkozás igénye: „egy jó tál ételt"; 4. a morális elismerés követelménye: „tisztességet / S emberibb szavakat." Vizsgálva az Anyám és az Álmodik a nyomor szövegösszefüggéseit, az álommotívum sorsát József Attila versében, figyelembe kell venni, hogy a költő a motívum megfogalmazásában, szemben mesterének részletező eljárásával, az összefoglaló-jelképi megoldást választotta. Sajátos egyéni vágyba sűrítette egyrészt a testi—anyagi harmónia kívánásának változatait („Álmában tiszta kötényt hordott"), másrészt a morális elismerés igényét („a postás olyankor köszönt néki"). A „tiszta kötényt" kifejezés a „tiszta ágyat" és a „foltatlan ruhát" szintéziséből alakulhatott ki, de a megfelelés érdekességét az adja, hogy József Attila itt édesanyjának egy valóban létező tulajdonságát írta le: ismert tény, hogy a „mama" nagyon sokat adott a tisztaságra. Gondolat és tárgy, dekoráció és imitáció itt hiánytalanul összeforrtak. A morális elismerés kívánsága az Anyám című versben úgy alakult ki, hogy a költő Ady „tisztességet / S emberibb szavakat" kifejezését behelyettesítette annak egy konkrét esetével: „a postás olyankor köszönt néki", azaz az általánost egy egyedi esetbe rejtette. Az Anyámban tehát József Attila közelítette magához az Ady által fölvetett problémát, az osztályszolidaritást egyéni részvéttel, személyes szánalommal gazdagította. A motívum újabb kilépésében az Óda Mellékdalában ez a személyesség fokozódik. Megszűnik a harmadik személy. A költő kommentátorból lírai hőssé lép elő, eltűnik a tartalom és a költő közötti közvetítő személy és ezzel kiiktatódik a tartalommal való azonosulás kerülőútja: a szánalom érzése. A költő személyi tulajdonba veszi az álom tartalmát és saját vágyaként adja elő. Mivel a Mellékdal megalkotásakor József Attila Ady módján, a részletezés eljárását alkalmazta, a szövegösszefüggések sokkal közelibbnek mutatkoznak, mint az Anyámban. A különbség csupán az, hogy amíg Ady versében az összkép külön mozzanatokból rakódik össze, addig a MeZZéfcdalban az összetevők egy kerek jelenet, az „esti hazaérkezés" szerves részeiként bontakoznak ki. Ezt az egységesítő