Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

szellemtörténet elemeivel ezt az akkor is problematikus, de akkor támaszt is adó ideológiát, ezt a nemzet jellemtant. Másodszor azért, hogy lássuk: ez a nemzetjellemtan a legliberálisabban, a legtisztábban gondolkodók kezén sem szabadult meg soha egészen sem a történeti ország vágyálmától, sem a történeti országban való magyar elsőbbség jogérzetétől. Nem vádként kell ezt megállapítanunk, hanem magyarázó tényként. Babits maga írta meg megrendítően, mint hullámzott maga és rétege a harmincas évek végén bekövetkezett határváltozások következtében végletes remények és nyomasztó balsejtelmek között. S közben a régi ország térképéről, annak bevésődött emlékképéről szinte vallásosán áhítatos vallomásokat tett. 1936-ban a nácizmus sokkja egy új nemzetkép, s ezen belül egy új értékrend kialakítása felé indította el. Az évtized végének zavaros reményei, ideológiai sivársága visszahúzták a nemzet jellemtan gondolatkörébe. Babits jelképi alakja annak a nem ellenzéki, de magát a rendszertől mindig elhatároló értelmiségnek, amely rossz közérzettel, szorongó életérzéssel, belső lázadozással ugyan, de beilleszkedett a birtokosság vezette rendbe. Harmadszor azért látszott érdemesnek mindezt elmondani, mert bizonyíték arra, hogy a haladó Nyugat, amelyet Babits műve, neve és iránya fémjelzett, nagyszerű antifasiszta megnyilvánulásoknak adott ugyan számtalanszor helyet — általános ideológiájában azonban — egy-egy útkereső kísérlettől eltekintve — elbizonytalanodott, a fasizmus konzervatív ellenzőihez közelített. Űj nemzeti-közösségi felfogásra lett volna szükség ahhoz, hogy átfogó hatásos támadás, vagy akárcsak átfogó, hatásos védekezés bontakozzék ki benne. Nem csak politikai—ideológiai téren járhatott volna ez jelentős nyereséggel, következménnyel. Maga a Jónás könyve is ezt látszik bizonyítani. Mert a Jónás könyve s a Széchenyi esszé között az összefüggés kézenfekvő, 1936-ban keletkezett az esszé 1936—37-ben fogant a költemény. S szinte jelképi az, hogy ez az esszé, egy olyan kötetben jelent meg először, amelynek élén egy valóban új nemzetfelfogás nagy manifesztuma, József Attila A Dunánál című verse állt. Babits ritkán került ily közel liberálisradikális baloldalhoz, mint ekkor, s ritkán távolodott el tőle gyorsabban, mint ekkor. Talán ha a Szép Szó kisugárzása tovább hathatott volna rá, talán ha .. . Szakítsuk azonban meg föltételezéseink fonalát: számolni a talán-nal hasznos módszertani fogásnak bizonyulhat néha, általában azonban terméketlen és veszélyes.* * Ez a dolgozat részletesebb kidolgozással megjelenik a Literatura első számában.