Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)
ban: „Egy pásztortűz kialudt, egy másik kigyulladt". Folytatása az értékeket őrző, humanista, nemzeti egységre törekvő, szélsőségtől elhatárolódó, modern realista Nyugat-vonalnak, amely abban különbözik az eddigiektől, hogy a lapból addig félreszorított vagy addig oda nem író népi írók jelentős része ekkor megszólal a lapban, valamint abban, hogy Illyés tüntetőleg, bátran és mindennel dacolva baloldali, zsidószármazású és nagyon gyakran illegális kommunista szerzőket is szerepeltet. A Magyar Csillag a magyar antifasiszta irodalom nagyságának egyik legszebb bizonyítéka. Megközelítően és bizonyára vitathatóan a Nyugatnak talán ezek a korszakai, és ennyiben kellene korrigálni talán eddigi megállapításainkat. Minden időszakban más a szerepe az irodalmi élet folyamatában, más-más hálózatba illeszkedik, más kontextusban érthető meg. Az első korszakban itthon a Nyugat a középpont, a másodikban konzervatívvá válik, ellene kell lázadni, a Móricz-korszakban ismét megpróbál élre törni, fiatalok középpontja lenni, a Babits II. korszakban a népiesek, a Gondolat, a Szép Szó mellett konzervatívnak látszik, és az utolsó fázisban ismét a Nyugat a középpont. Meg kell mondanom, hogy a Nyugatról ma alkotott igaz és hamis, szép és jó legendáknak és mítoszoknak az eredője az emberek emlékezetében ez az utolsó korszak, amikor a Nyugat szinte egyedül marad a színtéren. Bár a Nyugat nagyon sokat változik ebben az időszakban, mégis vannak állandó jellemzői, és ezek a konstans vonásai nagyjában és egészében így foglalhatók össze: a Nyugat első korszakának egészéhez való ragaszkodás (persze nem különbségek nélkül, hisz hol az Ignotus-hagyomány, hogy egy Babits-vonal kerül előtérbe); az Ady-hagyomány, általában az Ady-hagyomány vállalása minden támadással szemben, még akkor is, ha ez az Ady-hagyomány nem egészen azonos azzal, amilyennek ma látjuk; az Adyhagyomány mellé azonban már 1924—25-től a Babits-magatartás felnövesztése egyenrangúvá: tehát az Ady-centralizmusból egy Ady—Babits kettős-centralizmus alakul; az európaiság és magyarság konzervatív—liberális ízű szintézise; és végül (az 1924—28-as időszakaszt kivéve, amelyre ez nem jellemző) a következetes színvonalőrzés. Nagyon nehéz további kérdés, a teljes irodalmi élet ismerete nélkül egyáltalán nem lehet válaszolni rá: különböző korszakokban mit adott a Nyugat, mi jött létre a Nyugat által? A szépirodalomban majdnem végig egyenletesen sok értéket hozott a Nyugat; csak felsorolásszerűen: a Nyugatban jelent meg a Légy jó mindhalálig, az Édes Anna, A rossz orvos, Tímár Virgil fia, A
