Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

ral, igyekszik a kor új kérdéseit felvetni, — jellegzetes e szempontból Nagy Lajos bíráló-kommentáló működése. Az is jellemző -» erre a néhány évre, hogy újból és újból nekilendül a Nyugat, hogy visszaszerezze régi szerepét. A Nyugat régi platformja alapján álló centrumok megalakítására történnek kísérletek (mint a Vörösmarty Akadémia), de ezek minduntalan csődbe jutnak és a Nyugat lassan kitűzi az új klasszicitás, „ezüstkor" programot Babits ekkori cikkeiben; Babits Űj klasszicizmus felé és Az írástudók árulása című írásai ez időszak alapvető jelzői. És ennek az időszaknak jellemzője egyfajta visszahúzódás az eddigi pozíciókról, „középrehúzódás", kiegyezési kísérlet a kor liberális konzervatív erőivel (a „kettészakadt irodalom" vitában). — Ekkor is fölfedezi a Nyugat a fiatalokat, de a fiatalok tulajdonképpen a Nyugat ellenére, kis rövidéletű folyóiratokban találják meg hangjukat. 3. A harmadik korszak a rövid Móricz-közjáték 1930 elejétől 1933. február 15-ig. Ez a Nyugat a két világháború közti korszak történetéből legjobban feldolgozott része, hiszen a Móriczról és a Babitsról szóló memoárok, Gellért Oszkár és Móricz Virág ezt a korszakot tárják fel a legrészletesebben. Ismeretesek Móricz nagy kísérletei a „kitörésre", az ,életközelségre" ; és egy mai szemmel rendkívül tanulságos párharc, amely nem két személy, hanem két vonal, két érzület, két magatartás, a magyar történelem és irodalomban nagyon gyakran megismétlődő magatartás és érzület-típus harca. A „direkt" irodalom híveié, a viszonyok megváltoztatására törő, a riport felé, a nyers élet felé közelítő, a közéleti irodalom felé törő magatartás, a „Móricz vonal"; és a kor nyomása előli viszszahúzódás a színvonalba, a benső körökbe, a klasszicitásra, egy ideális európaiságra való törekvés: a Babits magatartás. (A Baloldal és nyugatosság időszaka ez.) A Nyugat lapjain egyes közleményeken belül és egyes rovatokon belül nagyon élesen harcol ez a két álláspont. Az is ismeretes, hogy ez a harc végeredményben Móricz vereségével ért véget, — és ezt személyi vagy anyagi motivációjú bukásként szokás felfogni, de voltaképpen a két világháború közti magyar irodalom progresszív erői lehetséges teljes egységfrontjának egyik nagy bukása. Bárhogy is nézzük, Móricz soha többé nem volt otthon a lapban és általában nagyon kevéssé volt otthon a Móricz-féle magatartás; és később úgy alakult, hogy a közéleti, beleszóló, akcióképesebb népi írók ilyen irányú műveiket nem a Nyugatban közölték. 4. Következik egy olyan korszak (1933—1935), amelyet nem tudnék másképp jellemezni, mint visszahúzódást a belső körre. Jellegzetes programadó cikke Babitsé, A halhatatlanság halála. Igaz, hogy a Nyugatban is megindult a népi író mozgalom első felvo-