Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Szabolcsi Miklós Bevezetőül néhány módszertani meggondolás. Folyóiratot nehéz elemezni, mert a folyóirat több és kevesebb is, mint maga az irodalmi folyamat. A magam részéről óvakodnék egy mégoly fontos folyóiratot az irodalmi folyamat egészével azonosítani. Még az első világháború előtti Nyugatnál ez elképzelhető, de bizonyos, hogy a két világháború közötti Nyugat esetében már kérdéses. A folyóirat nem vizsgálható a közvetlen környezete nélkül, tehát a Nyugat sem vizsgálható például a Nyugat könyvkiadó nélkül. Egy folyóirat helye ezen felül csak a többi folyóiratokkal való szembesítésben mutatkozik meg, az „irodalmi mezőben". A két világháború közötti időszakban pedig már a folyóiratok sem adják az irodalmi élet teljes hálózatát, ennek lényeges része a napilapok is. Tehát a Nyugatot a két világháború között a Mikes-féle Pesti Napló vagy a Zilahy-féle Magyarország, vagy akár a Milotay-féle Űj Magyarság nélkül vizsgálni — csonka képet adna az irodalmi életről. A folyóirat tehát része egy bizonyos bonyolult irodalmi hálózatnak, összképet csak ennek az irodalmi hálózatnak a teljes felfedése, teljes felrajzolása után nyerhetünk. Ez a módszertani kérdés fölvet egy másikat, amelyet én csak nagyon röviden érintenék: érzésem szerint a folyóiratnak, mint irodalmi fórumnak a szerepe megváltozott, más a két világháború között, mint az első világháború előtt mind az európai, mind a magyar irodalomban; a folyóirat mint irodalomszervező, irodalomcentrikus, az irodalom egyik középpontjának szerepe minden korban másképpen érvényesül. Nem véletlen, hogy a Nyugattal egyidőben vagy kevéssel utána vagy előtte indultak olyan nagy folyóiratok, mint a Nouvelle Revue Française, vagy indult olyan folyóirat, mint a Neue Rundschau és hogy ezek a folyóiratok ugyan tovább éltek, de szintén változott szereppel a két világháború között. Egy másik szempont: a folyóirat képét, tartalmát különösen, hogy ha túl van legelső, felfelé menő korszakán, az egyéni, személyi esetlegességek, az alkalmi szerkesztési problémák egész sora alakítja; úgy hogy én a statisztikai módszerek itt való alkalmazásától, még a bibliográfiai adatok értelmezés nélküli felhasználásától is óvnék. Ezért voltam szkeptikus Péter László kedves barátom délelőtti felszólalásával kapcsolatban is. Mindez csak arra való, hogy önmagamat és másokat is óvatosságra intsen e hangos gondolkodásban, hogy megkérdőjelezzen és hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy nemcsak bizonyos stílus-fogalmakat kell újra gondolnunk, hanem a folyóirat-vizsgálat módjait is. Ezek után hadd lépjünk közelebb a kérdéshez, a két világhá-