Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Nyugat szóban forgó válságának csak főbb eseményeit, a legfontosabb mozzanatokat kívánom jelezni. A Nyugat válságát kiváltó nyílt konfliktus Hatvány és Osvát között 1911 január 25—26. körül kezdődött. Hatvány ekkor közölte Osváttal a Nyugat szerkesztésére vonatkozó kifogásait s ezzel együtt azokat a szempontokat, amelyeknek érvényesítését a folyóirat szerkesztése során feltétlenül szükségesnek látta. Hatvány lépése Osvátot azonnali reagálásra késztette. Abból a felfogásból kiindulva, hogy a szerkesztés dolga a kiadó számára teljességgel illetéktelen terület, Osvát a szerkesztői munkáját ért bírálatot s Hatványnak a szerkesztésben érvényesíteni kívánt szempontjait egyaránt mereven utasította vissza. S méginkább visszautasította Hatványnak azt az ugyancsak kinyilvánított törekvését, melynek célja az volt, hogy Hatvány Ignotus és a maga számára beleszólást biztosítson a Nyugat szerkesztésének munkájába. A szerkesztésbe történő beleszólás, úgy, ahogy azt Hatvány elképzelte, egyértelműen Osvát addig élvezett jogkörének korlátozását jelentette volna, érthető hát, ha Osvát ebbe semmi áron sem volt hajlandó beleegyezni. Sőt, mivel felelős szerkesztői tisztségét Osvát kezdettől fogva csupán szóbeli megegyezés alapján gyakorolta, pozíciójának veszélyeztetését látva felszólította Hatványt az addigi jogállapotnak a jövőre érvényes szerződésszerű elismerésére, s ettől, jogköre szerződéses rögzítésétől a Nyugatnál való további munkáját tette függővé. Osvát határozott reagálása a legkevésbé sem befolyásolta Hatványt álláspontjában s abban, hogy a Nyugat szekesztését illető elképzeléseinek érvényt szerezzen. Ezt leginkább az jelezte, hogy Osvátnak a jogkörök írásba foglalására vonatkozó ultimátumszerű követelésének teljesítése elől egyértelműen elzárkózott. Az Osvát féle szerkesztői koncepció további érvényesülése helyett Hatvány inkább vállalta Osvát esetleges távozását, s e lehetőségre számítva azt tervezte, hogy Osvát kiválása esetén lektort fogad, a szerkesztés érdemi részét pedig Ignotusszal együtt maga veszi át. Ha Osvát távozására nem is, de — Hatványnak a szerkesztői jogok szerződésszerű biztosításával szemben elfoglalt álláspontja miatt — a szerkesztés munkájáról való lemondására napokon belül sor került. Hatvány előtt tehát — úgy tűnt — megnyílt a lehetősége annak, hogy a Nyugat ügyében belátása szerint tegyen. Jóllehet a látszat emellett szólt, a folyóirat szerkesztőségének tervbe vett átszervezését s ezzel együtt egy új szerkesztői koncepció bevezetését Hatvány mégsem tudta keresztül vinni. Ennek akadályát elsősorban a Nyugat írói jelentették. Ez utóbbiak ugyanis Hatvány és Osvát kirobbant ellentétében maguk is hallatták sza10' 147