Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

balta a polgári irodalmat a munkásmozgalom szolgálatába vonni, s a Népszava vezetőivel harcot vívott Ady verseinek elfogadtatásáért. „Révész Béla . . . nagy tervekkel jött — írja monográfiájában Király István. — Össze akarta kapcsolni a munkásmozgalmat és az új irodalmat... Vállalta Ady a Népszavát, ezt az úri Magyarországtól kiátkozott lapot, s az ő bátorságának szárnyai alatt — mint Bölöni írta — mások is merészkedtek. Számos művész akadt, ki írásokat küldött a szocialista újság számára. Intellektuális körökben szinte divat lett a proletariátus iránti rokonszenv. S a Népszava művészi szintje így gyorsan fellendült. Olyan nevek tűntek fel rendre a lap hasábjain s újonnan indult Olvasótárában mint pl. Bíró Lajosé, Kosztolányi Dezsőé, Juhász Gyuláé, Gellért Oszkáré, Csáth Gézáé, Hatvány Lajosé stb. Kitágult a lap művészi horizontja." Az együttműködés készségének jeleit mindkét oldalon látjuk. A Nyugat helyt adott Kunfi cikkének, aki Marx halála 25. évfordulójáról írván kijelenti: „A szocialista mozgalomnak az az ága, amely szellemi, elméleti megteremtőjét Marxban tiszteli... az egyetlen szocialista munkásmozgalom." (Nyugat, 1908. I. k. 377. 1.) Nem jelentéktelen körülmény, hogy ez a cikk a Nyugat első számainak egyikében jelenhetett meg. Bresztovszky és Kunfi írásai mellett Kéri Pál Anatole Francc-ról szóló írása ugyancsak állásfoglalás. A cikk Anatole France írásainak szociális eredetét elemzi: „A történelmi materializmus gondolat-váza teljesen behálózza az idegeit, a szocialista gondolkodás teljesen a vérébe ment át. . . A proletársággal egynek érzi magát, testvéreit öleli benne magához, anélkül azonban, hogy ezt egyszer is kifejezetten kimondaná . . ." (Kéri Pál: A szocialista Anatole France: Vers les Temps meilleurs, Nyugat, 1908. I, k. 195. 1.). A Nyugat rendszeresen közöl kritikákat a munkásmozgalom íróinak műveiről. Karinthy Frigyes Peterdi Andor verseiről ír (A mélységből, 1909. I. k. 163—164. 1.), és Révész Béla A nagy börtön című novelláskötetéről Szini Gyula sorai jelennek meg. A városi szegényekről szólván Révész — úgymond — „a forma, a nyelv minden gazdagságával, a művész korlátlan erejével keltette föl bennem a borzalmakat, a lidérc-álmokat, amelyek belekúsznak éjjeli és nappali álmainkba . . ." (1908. I. k. 165—166. 1.). A kezdeti együttműködés — egy ideig úgy látszott —, tovább mélyül. Ezt azonban megzavarta Csizmadia Sándor Hadüzenet című írása. (Népszava, 1909. január 26.). A cikk támadás volt a holnaposok, valójában azonban Ady költészete ellen. Amióta Ady versei a Népszavában is megjelentek, megszűnt Csizmadia proletárköltő privilégiuma. Cikkében, amelyet Gyagyovszky Emil versesköteté-