Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Bresztovszky Ernő elsőként figyelnek fel Csizmadia verseire; Farkas Antal munkáira. Teljesítményüket azonban a polgári kritika is méltányolja. Ignotus A Hétben elemzi Csizmadia Sándor új verseskötetét, s miközben bírálja „agitációs közhelyeit", nem hallgatja el költészetének társadalmi szükségszerűségét. Csizmadiában elsősorban a pártköltőt látja, de ugyanakkor elismeri, hogy például a Két -proletárasszonyt „sem Petőfi, sem Burns nem írhatta volna meg szebben." Bármi volt is Ignotus véleménye Csizmadiáról, azzal, hogy A Hét foglalkozott ezzel a költészettel, elismerte, hogy ezzel az írói körrel, amelybe többek között Antal Sándor, Révész Béla, Madarász Emil, Gyagyovszky Emil tartozott, számolni kell. A szocialista irodalomban létrejött változásokat nem lehetett nem észrevenni. Osvát Ernő megállapítja: nemcsak él ez az irodalom, de hat is. (Magyar Kritika, 1908. július 15.) De nemcsak a szocialista irodalomban érzékelhető a készülődés a századelőn, ugyanúgy erjedés indult meg a polgári irodalomban is. A század utolsó évtizedéből induló tétova utak egy erős irodalmi mozgalomba torkollanak. Ez hozta létre a Nyugatot, amely megindulásakor, a szocialista irodalom erőteljesebb jelentkezésével egyidőben, ha sokban körvonalazatlanul is, de egyetemesebb művészi megfogalmazásban közelítette meg a társadalmi problémákat. Ez elsősorban az induló Nyugat lobogójára, Ady költészetére jellemző. Ady novelláival 1906-tól már a Népszavában is jelentkezik. A Nyugat az irodalom és a művészet mellett a társadalomtudomány és a politika kérdéseivel is kívánt foglalkozni. íróit az a lázadás kötötte össze, amely új szellemet kívánt hozni a magyar irodalomba, s körébe igyekezett vonni mindazokat, akik ennek a szemléletnek a szószólói voltak. így kerülhetett a folyóirattal közeli kapcsolatba Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Bölöni György, Pogány József, akik új mondanivalót hoztak, a társadalomátalakítás programját. A Népszava kör részt kíván venni a Nyugat célkitűzésének megvalósításában, üdvözlik ezt az új törekvést. Bresztovszky Ernő Művésznyomor és művészgőg című írásában lényegében ugyanazt a programot fejti ki, amely a Nyugat 1908-as számában jelenik meg: „... a sok csatangolás után talán már megvan az útirány: a művész osztályhelyzete is kialakul s ennek öntudatlan megismerése azok felé a szűz területek felé fordítja titokban a művészszemet, amelyek új, végtelen horizontot kínálnak neki: az esztétikai éhséget szenvedő tömegek felé." (II. k. 473. 1.) A Nyugat és a Népszava kör szorosabb kapcsolata elsősorban Révész Bélának volt köszönhető. Révész 1906-ban csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, s tudatosan igyekezett építeni a kapcsolatot a polgári és a szocialista irodalom között. Megpró-