Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

létről, ö sem sok „vidéki" témát vetett föl. legföljebb szülőföldjének emlékeit idézgette, mint abban a kis cikkében is, melyet Rapaics Rajmund szakcikke nyomán a Szekszárdi kadarkáról írt. Móricznak a szerkesztői posztról való távozása után már a népi írók kibontakozó mozgalma annyira áthatotta a szellemi érdeklődést, hogy a vidéki tárgyak tükröződése a folyóiratban, ha csökkent is, megmaradt. Ekkor már Babits oldalán ott állott Illyés Gyula, s föltehető, hogy neki is köszönhető a néprajzi és szociográfiai szemlézés továbbélése. Ö maga is Ozorai füzet címmel úti jegyzeteket ír szülőföldjéről (1935), ismerteti tíz fiatal tudós Elsüllyedt falu a Dunántúlon című szociográfiáját (1936), Luby Margit A parasztélet rendje című szabolcsi néprajzi könyvét (1935), s ő ír nekrológot Györffy Istvánról (1939). Sőt: Györffynek a cifraszűrről szóló könyvét is méltatja a Nyugatban Kárpáti Aurél (1931); Nagy Lajos Tessedik Sámuel életrajzát ismerteti (1937), Kósa János Bálint Sándor könyvét, a Népünk ünnepeit (1939), Ortutay Gyula Berze Nagy János baranyai és Ösz János székelyföldi népköltési gyűjteményeit (1941). Szabó Zoltán Cifra nyomorúságáról Nagypál István ír (1938), Darvas József és Féja Géza könyveiről pedig Bálint György (1937). Ugyanakkor nem írtak Erdei Ferenc szociológiai trilógiájáról (Magyar falu, Magyar város, Magyar tanyák). Kovács Imre és Kiss Lajos könyveiről szintén Ortutay adott számot. 1933-ban közölte a Nyugat Buday György tanulmányát Az agrársettlement mozgalom útja címmel. 1938-ban és 1939-ben pedig Veres Péter egy-egy szociografikus elbeszélését Egy földmunkás naplójából és Egy földműves naplójából címmel. 4. Az is jellemezheti a Nyugat és a vidék kapcsolatát, hogy a lap szerkesztői és főmunkatársai mennyire tartják szükségesnek a vidéken való személyes, testületi megjelenést. A Nyugatnak két korszakában láttunk erre tudatos törekvést. Először az induláskor, 1909-ben, amikor nyilván a folyóirat terjesztése, népszerűsítése anyagi szempontból is fontosnak látszott. Ilia Mihály alapos tanulmányban vizsgálta a Nyugat és a Holnap viszonyát, és ismertette a Nyugat 1909. október 3-i nagyváradi matinéjának körülményeit, lefolyását.

7 Tudunk még ekkoriban a temesvári és aradi szereplésről; a tervezett szegedi, Ady betegeskedése miatt elmaradt. Később megint Móricz volt, aki a Nyugat-esteket vidékre is kivitte: miután átvette a lapot, Szekszárdon, Győrött, Sopronban, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Baján, Nyíregyházán, Sárospata7 Ilia Mihály: A Nyugat és a Holnap, Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum. Acta Universitatis Szegediensis. 1. k. Szeged, 1961. 31—38. 1.