Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

De nem is tudom, hogy hogy csúsztunk erre a mellékvágányra, hiszen itt már régen nem Adyról van szó, akinek a verseit különben a korabeli olvasók meglehetősen vásárolták, s így lehetett az Ady-kötetekből új meg új kiadást csinálni. Ady talán az a költő, akit — elméletileg legalábbis — a legjobban lehetne válogatni. A válogatás mégis nehéz dolog. Hiszen volt már sok válogatott Ady-kötet és mindegyikből hol ez, hol az hiányzik. Egyáltalában nem tudom, nem ismerem a kulcsát annak, hol, mivel, milyen szemponttal, milyen érzékkel, milyen érzéssel vonnánk meg a határt a jó és rossz Ady-versek közt. Próbáltam én már Ady-válogatást csinálni és mindig az maradt ki, aminek aztán a hiányát éreztem, és nem nagyon volt indokolható, hogy miért éppen az került be, ami bekerült. Igazán nem tudom, hogyan kellene hozzákezdeni egy megfelelő Ady-válogatáshoz. Ahol ezt a munkát végül is azzal az érzéssel hagyhatnánk abba, hogy ami Adyból igazán fontos, az mind benne van, s ami ezeknek a variációja vagy előképe, vagy halványabb felöntése, az pedig kimaradt. Nem tudom, lehetne-e egy ilyen Ady-válogatást létrehozni? 1968.