Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

1928-ban érettségiztem. Legnagyobb meglepetésemre magyar irodalomból Ady Endre költészete lett a tételem. Bizony, sokkal jobb lett volna olyan költőt vagy írót kapnom, akit kevésbé ismertem vagy szerettem! így a meglepetés és az öröm izgalmában alig tudtam rendszerbe fogni és egyáltalán összeszedni mindazt, ami Adyval kapcsolatban foglalkoztatott. De annyit azért el tudtam mondani, hogy az eddigi költők csak szenvedtek a pénztelenség miatt és erről legfeljebb tréfás verséket írtak, mint Petőfi és Arany. Ady az élet és a pénz összefüggését a maga tragikumában élte meg, és fejezte ki. De nem balladában, amire egyébként Arany is tett kísérleteket (Hídavatás), hanem lírában. Egyáltalán Ady lírája Arany klasszikus és tárgyilagos költészete után az egyéniség, az ember rendkívül szövevényes érzés- és élményvilágának megragadásával és a legfinomabb rezdülések kifejezésével szerezte vissza a nagy líra jogait. A zaklatott, fájó, bonyolult egyéni élet és még kínzóbb nemzeti kérdések mindig költői hangon és formában történő megválaszolásával az első nagy modern költőnk lett ő, aki azonban átnyúlva az Arany- és Petőfi-epigonok feje fölött, sőt még e nagy költők feje fölött is Balassival, Csokonaival és Vörösmartyval fog kezet. Most rátérek az Eötvös-^kollégiumra, ahol, hogy a szellemi légkört jellemezzem, Szabó Dezsőnek ugyanúgy kultusza volt, mint Babitsnak. Hogy Ady hogy élt a kollégisták tudatában, arra el kell mondanom a következő esetet. Egyik idősebb kollégista (családapa) és gólyája közt folyt le a következő párbeszéd: — Mondd, te gólya, te hülye állat (az általánosan használatos hangnem eleinte mellbe vágta az önképzőköri elnöki széktől csak az imént megvált ifjakat, de aztán aránylag hamar és könnyen hozzászoktak), tudod te egyáltalán, mi az, hogy költészet? — A gólyát láthatólag meglepte a kérdés és esztétikai meghatározásokba bonyolódott: — A költészet valami különös gondolatnak vagy érzésnek örök formába foglalása az ihlet perceiben ... — A családapa könyörtelenül lecsapott ezekre az „idétlen" dadogásokra, azután így folytatta: — Hát idefigyelj, a költészet ez: Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. — és mondta tovább is könyv nélkül. Utána még hozzátette: — Látod gólya, ha ilyet hall vagy olvas az ember, valósággal elveszti súlyát ós úgy lebeg a föld színe felett.