Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

F É J A GÉZA Immár közhely, hogy Petőfit, Adyt és József Attilát vétkes egyoldalúsággal csupán mint politikai költőket igyekeztek népszerűsíteni, és ezáltal sikerült többé-kevésbé népszerűtlenné tenni őket. Ez a csonkító szemlélet azonban már a múlté, hosszú esztendők óta kezdetét vehette volna a szellemi jóvátétel, így az egész Ady felmutatása, ám még ma is inkább csak a múlt hibáit elemezzük, helyesen, de többek között Ady költői hitelének a helyreállítása továbbra is a jövő zenéje. Térjünk Ady politikai költészetére. Forradalmi versei a két világháború között talán még elevenebbül hatottak, mint életében, mert az eltaposott forradalom igazát jelentették, mondanivalójuk fokozottan időszerűvé vált. Ma azonban ezek a költemények immár történelmi értékek. A mai nemzedékek Ady politikai költészetének az igazát nem érzik, nem is érzehetik a bőrükön, mint egykor mi. Azt hiszem, ma csupán Ady életművének teljességén keresztül kedvettethetjük meg politikai költészetét. így tudjuk meggyőzni a fiatalságot arról, hogy a politikus Ady az egész Ady szerves része, mindent átölelő szenvedélyének szükségszerű megnyilatkozása. Számos oka van annak, hogy a mai olvasó idegenkedik Adytól. Adynak egész költészetét átható mitológiája van. A fiatalság ennek a mitológiának már az ószövetségi vonatkozásait sem érti. Ady világa beláthatatlanul gazdag, sűrű, bonyolult, emellett finom árnyalatokkal teli, mint vallotta, „évezredek hője, hava", őskorba nyúlik, történelmi elemek tömegét sodorja és egykorú vonatkozások szövik át. Dehát a világirodalom minden nagy klasszikusával így vagyunk, ezért életművüket időről időre hivatott magyarázók gondozzák. Nálunk Ady egész 'költészetének magyarázatára eddig egyedül Földessy Gyula vállalkozott, de műve nem jutott el az olvasók szélesebb körébe. Kitűnő kezdeményezését, azt hiszem, egész munkaközösségnek kellene folytatnia, mert az álta-