Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

esztétikai, irodalmi hatása csakhamar lehetetlenné válik, éppen azért, mert olyan penetráns az egyéni bélyegük, hogy őket csak durva módon utánozni lehet, vagy távol állni tőlük. Ez így van Petőfi esetében is, Ady esetében is. Petőfi közvetlen esztétikai hatása a Petőfi-utánzókra elviselhetetlen erő volt. Ady közvetlen esztétikai hatása Gyóni Gézánál és a még kisebbeknél látható, tapasztalható. De éppen azért, mert ilyen erősen látható, ennek nincs igazi művészi értéke. Ami társadalmi hatásának a megszű­nését illeti, annak, azt hiszem, az a magyarázata, hogy nagyobb erők, politikai erők elintézték helyette, elvégezték már azt, ami­nek az elvégzésére ő fölszólított. Melyek azok a vonásai Ady életművének, melyek ma is aktuá­lisak, és mit látok belőle elavultnak? Hát talán a kérdés második részére gyorsabban, könnyebben tudok válaszolni, mint az elsőre. Nem lehet Ady életművéről, mint egységről beszélni. Különbséget kell tennünk a korai Ady és a későbbi Ady között. A korai Ady­műben, különösen az Űj versekben, még csakugyan vannak mo­dorosságok, amelyeket elavultnak érzek. Meg kell mondanom, hogy én Az Illés szekerént még mindig nem érzem elavultnak. Az Illés szekér ént ma is nagyon szeretem, tökéletes művésziességű kötet­nek tartom. Ez nem azt jelenti, hogy helyeselném, ha valaki utá­nozná. Az Illés szekerén a maga helyén és a maga módján mégis tökéletes művészi kötet. Szóval nem elavult, de nem kell ós nem lehet utánozni. Az Illés szekerén kötetben megtisztult még azoktól a szimbolista foszlányoktól, modorosságoktól is, amelyek talán itt­ott föllelhetők. Úgyhogy nem használnám az elavult szót. Homé­rosz sem avult el és Arany János sem avult el. Ez nem azt jelenti, hogy utánoznunk kell, vagy szabad, helyes volna utánozni azt, ami a maga helyén tökéletes. Költészettel mindig nehéz, úgyszólván lehetetlen betörni a világirodalomba, a líra olyan nyelven van, mely megközelíthetet­len az idegennek. Gondoljunk el egy példát. Mallarmé nem két­séges, hogy igen jelentős költő. Azt is el kell ismernünk, hogy Weöres Sándor jó fordító. Én felvetem a kérdést, ha valaki Mai­larmet Weöres Sándor fordításában ismeri meg, fölismeri-e vajon Mallarmé nagyságát. Akadna-e egyetlen magyar olvasó, de egyet­len egy is, aki Mallarméhoz kedvet kapna Weöres Sándor fordí­tása alapján? Egyetlen egy se. Hát ugyanez az eset Adynál is. Egyáltalán nem tudnék a világirodalomból olyan lírai költőt mon­dani, áki fordítás alapján tört volna be a világirodalomba. Rabind­ranath Tagorenak ugyan nagy neve van, de inkább a prózája segítségével lett népszerű és voltaképpen nem hatott a költőkre, a közönség, az olvasóközönség körében lett népszerű. De világ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom