Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

KOMLÓS ALADÁR Sajnos nincs, nemigen van kapcsolatom a mai fiatalsággal, úgyhogy inkább csak sejtem, mint tisztán látom Ady viszonyát a mai olvasóközönséggel, de az a benyomásom, hogy Ady ma az utókornak a purgatóriumszerű részébe érkezett, ami törvényszerűen elkövetkezik minden nagy költőnek az utókorában. Magyarán, ma bizony tudomásom szerint kevésbé szeretik őt, mint az én nemzedékem szerette. Ady Szabolcskáék után érkezett. Ügy éreztük, hogy felvágja a nyelvünket. Űj világokat tárt fel számunkra. Utána másképp láttuk a világot, a magunk életét, a magyar életet, s az életet, mindent. Ezért jelentett olyan sokat. Megtanított kifejezni dolgokat, amelyekre azelőtt nem volt nyelvünk. De látni is dolgokat, amiket azelőtt nem láttunk, és nem éreztünk. Úgyhogy Ady egy időre valóban olyan hatással volt az én nemzedékemre, hogy úgyszólván eltakarta előlünk alakjával az egész korábbi költészetet, csak Ady volt és senki más. Volt egy ilyen korszak. Bár látszólag nem eleven hatóerő, másokon át, azokon a költőkön át, akikre hat, akik közvetlenül vannak jelen a mai irodalmi életben, ezeken át Ady közvetve, de áttételesen ma is itt van. József Attilára gondolok, az egész újak közül pedig Juhász Ferencre is. Ha összehasonlítjuk az Ady utáni költészet nyelvét az Ady előtti költészet nyelvével, akkor mégiscsak meg kell állapítani, hogy olyan óriási változás történt, amit elsősorban mégiscsak Ady hatása magyaráz meg. Úgyhogy ha nem is közvetlenül Ady hatásáról van szó, de közvetve most is jelen van az ő hatása. Alakuló társadalmunkban, abban nem hiszem, hogy jelen van Ady, lehet hogy nincs igazam, de amit Ady akart, azt politikai erők, világpolitikai erők intézték el. Ha nem hat, mi lehet ennek az oka? Esztétikai és társadalmi okok? A nagyon egyéni, penetránsan egyéni stílusú költők hatása,