Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

BENEDEK MARCELL Meg kell vallanom, hogy nem tartoztam azok közé, akik az első pillanattól fogva értették őt és harcoltak érte. Voltaképpen természetes lett volna, hiszen esztendőkkel Ady föllépése előtt én már egy modern irodalmi és művészeti mozgalom, a Thália megindítói között voltam. Mégis évek teltek el, és én is azok közé tartoztam, akik Adyt akkor érthetetlennek tekintették, és néha gúnyolódtak is verseivel. A nagy változást szinte dátumszerűen meg tudom állapítani. 1908 nyarán történt Párizsban, hogy Földessy Gyulával, Ady legjobb értőjével együtt voltunk egy este, omnibuszra szálltunk fel és egy párizsi omnibusz tetején magyarázta nekem Az alvó csók-palota c. verset. Ezen keresztül értettem én meg egyszerre Ady sajátos szimbolizmusát, amelyhez eddig nem jutottam el, noha Baudelaire-nek a megmagyarázott szimbólumait értettem és szerettem. Attól a pillanattól fogva láttam a különbséget Ady állítólagos mestere és Ady között és fogtam föl Ady szimbolizmusának igazi jelentőségét. 1908-tól tekinthetem magamat az Adyért harcoló kis hadsereg tagjának. Ez a kis hadsereg arról is nevezetes volt, hogy a harcot nem csak Ady ellenfelei ellen folytatta, hanem egymás között is. Nem volt két-három Ady-barát, aki egyetértett volna Ady értelmezését tekintve. Súlyos viták voltak, néha veszekedéssé fajuló viták Földessy Gyula és Hatvány Lajos között. S amikor esztendők múlva a 20-as évek elején megjelent az én Ady-breváriumom — mellesleg szólva az a könyvem, amelyre legkevésbé szívesen emlékszem, mert a legtöbb támadásban volt része, éspedig Ady-hívek részéről is —, a könyv összeveszített egy időre Ady Lajossal és Hatvan y val. Később békültünk meg egymással. Kritika, jó kritika egyáltalán nem jelent meg róla. Az Athenaeum mint Ady költeményeinek tulajdonosa bepörölte a könyv kiadóját a túl sok idézet miatt. Az irodalmi szakértő, Császár Elemér, akit megkérdeztek, pocséknak nyilvánította művemet, nem is mű, írta róla. És a pör végül, ennek a kri— ái —