Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

civilizatorikus kultúrára; másfelől mégiscsak nagyon sokan vannak, akik a valódi értékrendszer, a szellemi értékrendszer irányából közelednek Adyhoz. Ennek következtében igen ellentétes mozgásokat figyelhetünk meg; vannak, akik számára teljesen kiesik, mások újra és újra fölismerik vagy először ismernek rá; biztos, hogy ugyanolyan hatékony, ugyanolyan eleven a gondolkodásban és főleg az érvényességben, mint bármikor volt; sőt, azt hiszem, még elevenebb lehet azokkal a versekkel vagy korai cikkeivel, amelyek a legjobbak, legtisztábbak, legerősebbek és leginkább mutatják a költőt, a gondolkodót, az embert, aki megszenvedi a létezését. Ady prózájából a Petőfi nem alkuszik volt rám nagy hatással, de ezen kívül bármelyik olyan cikke, amelyben a politikus vagy az irodalmár egyként a gondolkodó igényével lép föl az olvasóval vagy éppenséggel a magyar viszonyokkal szemben. Amint például ez a Goga-vitában mutatkozik meg, mikor kitűnik, hogy ez az általam egészen magyarnak, sőt vad-magyarnak képzelt Ady mennyire nem nacionalista. Mindig megvolt bennem a gyanú, hogy Ady tulajdonképpen mégiscsak nacionalista, de éppen a cikkei győztek meg róla, hogy egyáltalában nem az. A teljes azonosulás saját fajtájával egyáltalán nem zárja ki, hogy a többi fajtákat is nagyra tartsa, szeresse. Ezt az eszményképet nagyon szeretném magam is elérni. Azonkívül azt hiszem: ahogyan a nacionalizmus a XX. század végére is ilyen egészen időszerűtlen, célszerűtlen módon, a történelmi fejlődés akadályaként még mindig létezik; ebben a világban, azt hiszem, minden eszmélkedő ember számára rendkívül fontos Ady tanítása, magatartása. Hogy melyek azok a vonásai Ady életművének, amelyek ma is aktuálisak, és mit látok belőle elavultnak? Nagyon érdekes ilyen szempontból Ady egész fejlődése és belső emberi küzdelme, mert Ady azok közé a magyarok közé tartozik, akik egyrészt fölismerték a magyarság történelmi, földrajzi, politikai helyzetét, másrészt meg akarták haladni ezt a helyzetet; ahogy már az előbb is mondtam: ő a nagy „átlépő". Közelebbről, kézzelfoghatóbban a következőről van szó: Ady nagyon jól tudta, hogy mi Európa határán élünk hosszú évszázadok óta. Számunkra a kelet-nyugati probléma nyilvánvalóan mind a mai napig teljesen érvényes, élő, nehézség. Érdekes ilyen szempontból összehasonlítani A Hortobágy poétáját és a Szent Margit legendáját. Mind a két versben ennek az Európa határára vetett helyzetnek az ábrázolását látjuk, és mind