Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

profetikus előrelátó majdnem a kommunizmusig előre vetíteni. Én az Ady mondanivalójával kapcsolatban nem látok olyan nagy nehézséget. Persze formailag át kellene törni, mert Adyt nem lehet prózában fordítani, akkor a nullával lesz egyenlő. Mert akkor közhelyekké válnak a nagy gondolatai is. Adyt megfelelő tálalással lehet hozni, de nem hiszem, hogy boszorkányos ügyesség kellene csak ahhoz, hanem a nyugati fordítóknak, különböző nemzet fiainak kellene kicsit közelebb kerülni ahhoz a problémához, amelyben Ady benne élt. Nyugodtan merem állítani, a magam szempontját figyelembe véve elsősorban, hogy az elmúlt tíz esztendőnek a figyelme a magyar költészet iránt nem lehetett véletlen. Hogy a közép-európai költészetek közül, ahogy én a világban való utaimon láttam, elsősorban a magyar költők hódítottak igazán. Hadd célozzak itt József Attilára, Radnótinak az utóbbi időben tapasztalt világsikerére, (olaszul, franciául, németül, most oroszul jelent meg, éppen a napokban), szinte minden nyelvre próbálják fordítani őket. Egy fázissal, valószínű, így Ady elkésett, mert az utána következők kaptak most hangot elsősorban. De nem hiszem, hogy Ady kiszorítása lenne ez, mert Ady még mindig nagyot csattanna, ha az igazi Adyt tudná megismerni az európai irodalmi közvélemény. Hiszen arra apellálhatunk elsősorban. S ha Ady valamiképpen is túl tudna jutni határainkon, tehát ha jobban felfigyelnének jelentőségére, egyáltalán nagy értékeire, akkor meggyőződésem, hogy itthon is sokan odafigyelnének. Minden korszaknak megvan az a rettenetes hátulütője, hogy érzik az alkotók és érzi a közvélemény is, hogy valami újnak kell születnie. Az új viszont nem úgy születik, hogy eleve elhatározzák. Hiszen azt, hogy modern valami, azt az adott pillanatban, megszületése pillanatában nem lehet még lemérni. Azt általában az idő kontrasztjában szoktuk ugye bizonyítani, hogy miért volt modern a maga korában. Szóval Ady sem azért volt modern elsősorban, mert a Tisza Pistákkal hadakozott, hanem azért, mert egy egész új gondolati-, mondanivaló-világot hozott. S annyira belejátszott a szerepe éppen az adott két évtizedbe, hogy ezeket az évtizedeket nem lehet Ady nélkül ma már elképzelni. Valóban történelmet írt Ady, nem csak lírai életművet teremtett. Mert Ady jelentősége ilyen szempontból azért fontos 'az én számomra, mondjuk, — nem tudok a mások nevében beszélni —, mert úgy érzem, hogy óhatatlanul vissza kell nyúlnunk előbb-utóbb Adyhoz, Ady jelentőségét fölmérve, azokhoz a kincsekhez, amely kincsek gyakorlati értelemben kibontatlanok. Nagyon nagy lehetőségünk van még, hogy azt a szálat is felvegyük és egy forradalmi korszakban