Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

kedett volna. — Ha bajainknak fő oka az, hogy legfontosabb viszonyaink kellőleg definiálva nem voltak, fogjunk hozzá a definícióhoz. — Korholjuk egymást, amennyire tetszik, mint a B-P. Hiradó mondja, de mivel egy hazának fiai vagyunk, s azt mindnyájan szeretjük, ha ugyanazon súlyt akarjuk helyéből kimozdítani, mindketten vessünk vállat, s egy definíciót, mely helyzetünket kifejezi, csak képesek leszünk előteremteni. Ne felejtse egyik rész, hogy a viszony, mely hazánk s a tartományok között létezik, felbonthatatlan, ne ignorálja a másik, hogy hazánk alkotmányos ország, melyet tökéletesen önálló s független közigazgatás illet, s minden nehézség él leend hárítva. Hazánk és az örökös tartományok között sok súrlódás létezett, sok van múltunkban, mit egymásnak meg kell bocsátanunk, de ki kölcsönös helyzetünket figyelemmel tekinti, be fogja látni, hogy viszonyunk a dolgok természetéhez képest csak baráti lehet. Jó ismerősekhez vagyunk hasonlók, kik egymást setétben lökdöstek és taszigálták — sokszor elég érezhetőleg — csak egy kis világosság kell, hogy a béke helyreálljon. Hozzuk tisztába tehát egymás iránti állásunkat, s át fogjuk látni, miként minden civódás csak közös ellenségünknek lehet hasznára. Miről bővebben jövő cikkünkben. — * * " VEENDŐINK Vm. Közelebbi cikkünkben kifejtők, miképp közállományi viszonyaink elrendezése szoros kapcsolatiban van mindennel: bármily egyes tárgyra nézve akarunk haladni, közállományi viszonyaink: azaz egész törvényhozási és közigazgatási szerkezetünk törvényes úton átalakítandó. Továbbá azon viszonyok közelebbi meghatározása végett is, melyek köztünk s az örökös tartományok közt fennállanak, teendőink egyikének mondottuk a felelősség valósítását. Azonban csalódok, ki azt hiszi, hogy akár hazánR, akár más, bármely országnak feKirágzása csupán politikus formák által eszközölhető. Képzeljünk magunknak országot, melynek abszolút uralkodója egyszerre az alkotmányos eszmék iránt föllelkesedik. — A dolog nem képzelhetetlen. Ki a tizennyolcadik század történetét ismeri, tudja, mily hatást gyakorolt a francia filozófia, Portugáltól Oroszországig, miért nem számíthatnánk most hasonló alkotmányos lelkesedést legalább a lehetőségek közé. — Gondoljuk tehát, hogy szándék van, egy népet az alkotmányos nemzetek sorába akarni emelni, s annak képviseleti rendszert, esküdtszékekre alapított bfrói eljárást, kormányi felelősséget, szóval mindazon institutiókat megadni, melyek más nemzetek által a szabadság legerősebb biztosi tékainak tekintetnek. S ha midőn a politikai jogokra nézve ily