Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Harmadik ok, mi ismét az előbbeniből föly, hogy az ellenzék, az ellenőri szerep mellett, egyszersmind a mozgalomadásnak akarja vinni szerepét, holott e szerep, a dolgok természete szerint, csak a kormányt illetheti. (13. lap). A tisztelt gróf, munkájának e rövid kivonata miatt bizonyosan nem fog nézeteinek elferdítésével vádolni; részünkről megvalljuk, hogy azokat nagy részben helyesnek ismerjük el. Igen, mi alig ismerünk nagyobb szerencsétlenséget, mint hogy az levén végzetünk, hogy az örökös tartományokkal feloldhatatlan kapcsolatban maradjunk, a viszony, melyben hazánk s az örökös tartományok egymáshoz állanak, kellőképp definiálva nincs. Három százados együttlét s a balsorsnak sok együtt kiállott csapásai szentesítették ez összeköttetést; kis sűrlódások sokszor kevésbé kellemessé, de gyöngébbekké soha nem tették e kötelékeket, s ha körültekintve jövőnkre gondolunk, az örökös tartományok s hazánknak minden lakosa egy iránt meggyőződik, miként biztossága leginkább e kötelék fenntartásától s megerősödésétől függ, s lehet-e ily viszonyok között károsabb, mint hogy az, minek fenntartása annyira érdekünkben fekszik, a lehetőségig tisztán nem állíttatott fel; nem állíttatott fel tígy, hogy annak hasznait mind hazánk, mind az örökös tartományok lakói beláthassák? És baj, kétségenkívül, felszámithatatlan károkkal járó állapot az is, ha a nemzet és kormánya között bizodalom nem létezik. Hol a törvényhozó s végrehajtó hatalom között egyetértés nincs, hol a végrehajtó hatalom a törvényhozás felsőbbsége ellen küzd, ez amannak hatalma ellen őrizkedik — mi a bizalmatlanságnak szükséges következése — a nem szűnő küzdelem csak kölcsönös elgyengüléshez vezethet A kormány és nemzet egymást kiegészítő tényezőkből egymást felemésztő hatalmakká válnak, s mit várhatunk oly nemzettől, hol a kormány és a nemzet oly öszvegek, melyeket nem egymáshoz adni, de egymásból levonni kell, ha az egésznek értékét tudni alkarjuk. — Megengedjük, káros az is, ha a mozgalomadásnak szerepe kizárólag az ellenzék kezeiben van, s a haladás zászlója nem a kormány által vitetik a nemzet előtt Minden javításnak sikere a végerhajtástól függ, s kétségenkívül oly törvények fognak végrehajtatni legjobban, melyeknek indítványozója maga a kormány voit De ha mindez kétségenkívül áll; ha kívánatos, hogy a haladás zászlója a kormány kezébe kerüljön, ha óhajtható, hogy kormány és nemzet között bizodalom legyen, s egyszersmind meggyőződünk, hogy mindez csak akkor lehetséges, ha a hazánk és örökös tartományok között létező viszony kellőképp definiáltatott. Az-e, hogy elpanaszolva bajainkat a rossz idők s még rosszabb emberek felett keseregjünk, hogy az emberek kábultsága felett, mellyel önérdekeiket felfogni nem képesek, siralmas panaszokra fakadjunk, mintha szomorú nótánk toborzó volna, melynél zászlóaljunk azonnal megszaporodik? — korántsem. Ha ily panaszok a hon felvirágzását elősegíthetik, a magyar rég a föld első nemzetévé emel-