Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

kivitelére használhatunk; szóval, ha jelen helyzetünk egész darahossága, egész töredékessége tűnik fel szemeink előtt: ki nem látja akkor, hogy a baj nemcsak részletekben, hanem egész organizációnkban fekszik, s hogy töredékes javítások inkább a zavart, mint jólétünket növelhetik. Tudjuk: a gyökeres reformok említése nem népszerű. A jólétnek első feltétele: hogy szokott viszonyainkban maradjunk, s nem szoktak kellemesek lenni a pillanatok, melyekben az egy nemzet általános helyzetére nézve khetlenné vált Részünkről nem csodáljuk* ha gyökeres reformok "eszközlése némelyek által a lehetőségig távolra halaszta tik, ha mindig, valahányszor az szóba kerül, Anglia példája hozatik fel, hol minden reform részletesen s fokonként történik. De tudjuk azt is, hogy valamint Anglia, úgy minden alkotmányos nemzet mely most részletenként reformál, a gyökeres reform stádiumán keresztülment s úgy vagyunk meggyőződve, hogy reánk nézve a pillanat eljött melyben azt legnagyobb kárunk nélkül továbbra nem halaszthatjuk. — Vannak pillanatok, midőn a beteg fát ágainak részletes megmetszése, tövének takargatása, az, ha földje kissé körülkapál ta tik, meg nem menti többé, ha oly helyen áll, hol gyökerei nem terjedhetnek, csak átültetés tarthatja fenn életét: így vannak a népek életében is pillanatok, midőn a részletes reformálgatás a helyzetnek fel nem fogására mutat. Ki hazánk helyzete iránt magával tisztába jött rosszul értett ildomosságból talán tagadni fogja ezt; de belsőképp bizonyosan elismeri, hogy hazánkban csak a gyökeres reform nem kivihetetílen. Sőt valóban haladni kívánó honfitársaink között nincs egy, ki, ha nyilván tagadja is, belsőleg nem oly reformot tűzött volna ki céljául. Miért ne mondjuk tehát ki nyíltan e meggyőződést? De miben álljon azon változás, melyet egész közállományi rendszerünkre nézve szükségesnek tartunk, melyben mi minden valóságos haladás feltételét látjuk? Hogy e kérdésre megfeleljünk nézzük: mik azon hibák, melyek jelen közállományi rendszerünk mellett legszembetűnőbbek? s hogy ezeknek kijelölésében annál kevésbé csalódjunk, és senki által ne vádoltassunk; hogy csak azokat adjuk elő, mik saját nézeteink igazolására alkalmasok; kövesrfűk e részben azokat miket gróf Széchenyi — kit nézeteink pártolásával bizonyosan senki vádolni nem fog — e tárgyat illetőleg Programtöredékeiben előadott Ha végigmegyünk az egész munkán, melynek egyik fő célja jelen helyzetünk hiányainak kijelölése, s melyben elmondatik, hogy a magyarnak pillanatai nemcsak drágák, de immár számítvák: a nemes gróf legtöbb létező bajaink kútforrását leginkább három okban keresi. Először, hogy a hazánk s az örökös tartományok között létező viszony soha kellőképpen nem definiáltatott (23. lap). Másodszor, mi az első oknak is következménye, a kormány és nemzet közötti bizodalom hiánya (ennek kárairól az idézett munkának számtalan helyei szólnak).