Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

TEENDŐINK VII. Előadtuk utósó cikkelyünkben, miként minden haladási szándék, meggyőződésünk szerint, örökké meddő fog maradni, mig át nem látjuk, hogy egyes tárgyakra nézve haladnunk nem lehet, hacsak, mik vele szoros kapcsolatban vannak, módositásokról nem gondoskodunk. Közállományi viszonyaink elrendezése szoros kapcsolatban van mindennel; bármily egyes tárgyra nézve akarunk tehát haladni, közállományi viszonyaink: azaz egész törvényhozási és közigazgatási szerkezetünk nem maradhat jelen helyzetében. Ez azon meggyőződés, melyet utósó cikkelyünkben kimondánk, s melyet a tapasztalás sehol sem igazolt inkább, mint hazánkban. A váltótörvények váratlan, noha előrelátható eredményén megtanulhatjuk: mily következésekhez vezet, ha valamely tárgy körül részletesen javítgatunk, anélkül, hogy a vele szoros kapcsolatban levő dolgokat'módosítottuk volna; részletesen, csak egyoldalúkig engedtünk a kor kivánatainak, s a hitel helyett, mit előidézni akartunk, számos családok megromlása lőn az eredmény, rosszlelkű adósok helyett, kik tartozásaiknak eleget tenni nem akartak, szerencsétlen adósokat is idéztünk elő; hosszadalmas eljárásunk helyébe, a váltói — csaknem polgári statáriumhoz hasonló — procedúrát alapítottuk meg, s mivel minden egyéb mód, mely által a hitelező pénzéhez juthat, oly igen hiányos, s régi helyzetében hagyatott, s mert birtokviszonyainkban azon változások, melyek által a birtokos hosszabb időre s kisebb kamatra nyert hitelre számolhatna, nem történtek, ki pénzt keres, s ki pénzt akart kiadni, a dolgok természete szerint váltók használatára kényszeríttetik, s éppen a hitelnek azon neme nem idéztetett elő, mely földmívelő országban, mint a miénk, leginkább szükséges. Ugyanezt látjuk a mezei rendőrséget rendező törvényeknél, ugyanezt a birtokok tagosítása s az úrbéri váltság körül történtekben. Törvényhozásunk egyes, magokban üdvös, de elkülönözött rendelkezésekkel lépett fel, s e rendelkezéséknek óhajtott sikere többnyire elmaradt. Ennyit egyes kérdésekre nézve. — Ha pedig az ország összes állapotára fordítjuk figyelmünket, s látjuk, miként szenvednek a legüdvösb rendelkezések hajótörést a végrehajtáson; ha meggondoljuk, mennyi jó akarat van e hazában, s mégis mily kevés az eredmény; ha meggondoljuk, miként többé jelen viszonyainkat nem tartja senki kielégítőknek s miként azoknak megváltoztatása még ott is, hol annak szükségét mindenki átlátja, lehetetlennek mutatkozik, csaknem mintha a vis inertiae is, most egyszerre, legnagyobb gyengeségünk gyanánt akarna mutatkozni; ha mindezt meggondoljuk, ha körültekintve meggyőződünk, mennyire nem függnek össze egyes újabb törvényeink régi szerkezetünk egészével, mily ellentétben áll az, mit a nemesség a nemzet egyéb osztályainak engedett, azzal, mit magának fenntartani kíván, mily aránytalanok vágyaink az eszközökhez, melyeket azoknak