Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
a mostaninál jobb alkotmánya. Szabadságának a megyerendszernél, melylyel bír, egyéb biztosítékai nem képzelhetők. Ki felelősségről szól, ki más alkotmányos nemzetek példáját akarná követni, nem fogta fel kellőképp helyzetünket." Mi elleneink ezen állításainak első részét illeti: részünkről szívesen kezet fogunk vélek, csakhogy nem láthatjuk át, miként történjék: hogy egy fának minden ágai nevekedjenek, csak a törzsök nem, melyen ez ágak függenek, vagy hogy egy nemzet, melynek viszonyai minden tekintetben változnak, mely minden tekintetben fejlődik, csak alkotmányára nézve maradjon a réginél. Felfogásunk szerint minden haladásnak első föltétele, hogy mindazon tárgyakra nézve, melyek egymással kapcsolatban vannak, a haladás aránylagosan eszközöltessék, s miután nincs tárgy, mely alkotmányos állásunkkal összeköttetésben nem volna, nem képzelhetünk haladást, bármily téren, ha alkotmányos állásunk stagnatióban tartatik Vegyünk elleneink állításait praktice. — Engedjük meg, hogy hazánk minden tekintetbeni kifejtése lehetséges akkor is, ha alkotmányunk egészen jelen- helyzetében marad. Engedjük meg, hogy közigazgatásunkba több rendet hozhatunk be anélkül, hogy annak rendszere megváltozzék, hogy törvénykezésünknek hiányai megszűnnek, ha törvényszékeink a réginél maradnak, hogy iparunk s kereskedésünk kifejlődhetik anélkül, hogy az iparos vagy kereskedőnek a törvényhozásra befolyás engedtessék, hogy jó közlekedési eszközök s a nemesség adómentessége megférnek egymás mellett; engedjük meg mindezt, mi kétségenkívül több, mint mit elleneink magok hisznek: s ha alkotmányunkban aránylagos változásokat nem hoztunk be, vajon az ily módon kifejlett nemzet be fogja-e érni jelen alkotmányunkkal? Ha számtalan érdek támadott, mely jelen alkotmányos formáink által szorongatva érzi magát: ha viszonyokat idéztünk elő, melyekre nézve jelen alkotmányos garanciáink biztosságot nem nyújtanak, ha ipar és kereskedés által odajutnánk, hogy a nemzet valóságos ereje az alkotmány sáncain kívül áll, mit várhatunk akkor? A szabadságnak nincsenek veszélyesebb pillanatai, mint azok, melyekben a nemzet anyagi és társadalmi viszonyaira nézve haladni kezd. A történetek ennek annyi példáit tartották fel. Sokan az anyagi érdekeket a szabadsággal csaknem összeférhetetleneknek hiszik. De a valódi ok nem ebben keresendő. — Az anyagi érdekek lehető legmagasabb kifejlődése összefér a lehető legnagyobb szabadsággal, csak az szükséges, hogy a szabadság formái az anyagi érdekek szerint néha módosíttassanak, s mivel ez elmulasztatott, azért vesztek el a középkor majdnem minden alkotmányos institútiói. Mi átlátjuk e veszélyt, s hogy ez elkerültessék, szükségesnek tartjuk valamint egyes viszonyainkra nézve, úgy alkotmányos szerkezetünkre nézve is a haladás terére lépni át. Mi módon kívánjuk ezt eszközölni, arról más alkalommal. — * * *
