Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

központosult. — S mégis, ki nem látja, hogy az ellenzék ezen egész idő alatt következetesen járt el, sőt, hogy célját kellett volna megtagadnia, ha eljárásában nem teszi e változásokat. 1825-ben függetlenségünk, mely nemzetiségünk egyedüli alapját teszi, csak ily módon Őriztethetett meg. A nemzeti kiváltság s alkotmányunk annyira össze voltak forrva, hogy az utóbbi s vele minden független kifejlődésünk lehetősége csak úgy őriztethetett meg, ha nemesi kiváltságaink — bármily ellentétben korunkkal — a lehetőleg legnagyobb makacssággal védelmeztetnek. Most helyzetünk változott. A meggyőződés, mire 1832-ben pártunkhói egyesek jutottak, általánossá vált. Tudjuk, hogy a nemzetiség, mely a nép nagyobb részére nézve csak megszokáson alapszik, gyönge alapokon áll; tudjuk, hogy oly alkotmányosság, mely csak néhányakra terjeszti áldásait, s nem az igazság elvein épült, fennállásának biztosítékait nélkülözi. Egészen ellenkező irányban haladunk ugyan mint eldődeink, de nemzetiségünk s alkotmányos függetlenségünk fenntartása: célunk most is, mint húsz év előtt eldődeinké vala, s pártunkat következetlenséggel éppoly keveset vádolhatja bárki is, mint azon férfiakat nem vádolhatjuk apostasiával, kdk 1825-ben az ellenzékhez tartozva — amenynyiben csakugyan alkotmányunk épségben tartása vala célúk — e pártot, midőn az egészen más térre lépett által, elhagyák. Szint' ezt látjuk elleneinknél. Alkotmányos rendszerünk, a híres avitae eonstiitutionis compages, most általok védelmeztetik. a nemesi kiváltságok ellen most táborunkból intéztetik legtöbb megtámadás, s mégis, ha őszinték vagyunk, ld ne vallaná meg, hogy következetlek maradtak ők is, ki tagadná, hogy végcéluikra nézve ugyanazt akarják most, mát akkor akartak. S mi következik mindebből, mit néhányan olvasóink közül doktriner elmélkedéseknek fognak twr'Ani, de mit mi, nehogy félreértessünk, előrebocsátani szükségesnek taitánk. Következik először: ho"v mivel minden pártnak következetessége attól függ, mennyiben törekedik állhatatosan célja felé, e cél iránt tisztában kell lennünk, s azt nem említhettük elég sokszor. Minél távolabb fekszik az, annál szükségesebb, hogy többször említtessék, s azért felfogásunk szerint hibáznánk, ha csak a jövő pillanat teendőire fordítanék figyelmünket. Másodszor: hogy gr. Szénhenvi ieen csalódik, midőn Programja 13. lapján azon meggyőződését feiezi ki: hogv mivel az órában a rugony és lánc, a gőzönyben a katlan és rendező egészen különbözőleg működik, az ellenzék az ellenőri s mozmlomadási szerepet nem viselheti. Az ellenzék szerepét mindenkor csak helvzete 'határozhatia meg. Hogy annak irányában, ki a taktika szót politikánkba behozá, hadi hasonlattal éljünk, valamint hadsereg sem tisztán védelmi, sem tisztán megtámadási rendszert nem követhet hanem ha végképp semmivé tétetni iwm akar. a védelemből sokszor a megtámadásra kénytelen átmenni (minek példák a nemes gróf