Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Gróf Széchenyi István nézete szerint hazánk Európa minden egyéb alkotmányos országaitól oly különböző helyzetet foglal el, hogy ezen viszonyokat még összehasonlítani sem lehet. „A mi ellenzékünk semmi esetre nem fog ülni a kormány székébe, a kormányt viszont (természet szerint azon férfiak értetnek, kiket most a főbb kormányi hivatalokban látunk) a legerősebb fantáziái tehetséggel sem képzelhetni a mi ellenzéki padainkon" (23. 1.) A (tisztelt grófnak, ki egy helyen (a 42. lapon) igen szépen azt mondja, „hogy belőlünk magyarokból, ti. jobb részünkből lehet ugyan csinálni »semmit«, de alkotmánytalant faragni csakugyan nem lehet", az idézett helyen pedig minden valódi alkotmányosság szükséges föltételét oly valaminek hirdeti, mit nálunk magyaroknál csak képzelni is a legerősebb fantázia sem képes, úgy látszik a magyar nemzet alkotmányosságáról igen különös fogalmai lehetnek, s ha e tárgyat bővebben meggondolja, talán mégis át fogja látni maga is, hogy midőn a magyar ellenzék egyedüli feladatának a kormány iránti ellenőrködést állttá, kissé csalódott, annyiban legalább, amennyiben egész történetünk három század óta ennek ellenkezőjét bizonyítja. Ha e részben a magyar s más alkotmányos nemzetek ellenzéke között különbség van, az inkább abban keresendő, hogy a személyes kérdések az ellenzék irányát nálunk ritkábban határozták el, s hogy azon elvek kivitelében, mik körül pártunk csoportozott, sokkal kevesebb változékonyságot találunk, mint bárhol a világon, minek bebizonyítása végett csak a vallásos szabadság kérdésére hivatkozunk, mely pártunknak három századig fő egyesülési pontját képezé. Nemzetiség, alkotmányos szabadság s törvényes függetlenségünk fenntartása s kifejlesztése: ezek voltak századon át az ellenzéknek célai. Ha nevünk, mely csak negatióra mutat, ezzel látszólag ellentétben áll: hála istennek, nem ma lépünk fel a közélet mezején, honfitársaink meg fognak ismerni ezentúl is régi nevünkről. — TEENDŐINK HL Nemzetiség, alkotmányos szabadság s törvényes függetlenségünk fenntartása s kifejtése: ezen célok körül egyesült pártunk; az ellenzéki név s eljárás csak helyzetünk következménye. De ha az ellenzék nem tiszta negatióban keresi működéseinek egyedüli feladatát, miként történhetik, hogy ugyanazon egy párt mégis szüntelen ellenzésben áll, hogy a kormány annyi változásai után ellenzéki lenni meg nem szűnt? Ez azon kérdés, mely elleneink szokott lojalitásával valószínűleg azért hozatik fel szüntelen