Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
újra, mert senki sem ignorálhatja, hogy rá kimerítőleg feledni nem lehet Kisértsük meg azonban még egyszer. Nem volna-e szabad mindenekelőtt a kérdést megfordítanunk, s minden alázatossággal annak előadására szólítani fel elleneinket: miként történik, hogy miután a kormány jelenleg, a konzervatívok szerint is, egészen dj irányban működik, mégis ugyanazon párt seregük zászlói körül, mely előbb is pártolását tűzte ki célul? Hogy a kormány iránya változott, a B.-P. Hiradóban számtalanszor s csak nemrég 589. számában is olvastuk; gróf Széchenyi Politikai Programjában ezen meggyőződésre építi minden okoskodásait; nem csodálatos-e, hogy a kormány pártolóinak személyzetében oly kevés változás történt? Új elvek alkotmányos országokban üj pártokat szoktak előidézni, csak nálunk nem történik változás. Fejtessék meg a rejtély, mi kíváncsiak vagyunk rá. De szóljunk magunkról. Az oppositiónak okszerűsége kettős meggyőződésen alapszik. Az első: hogy a hazának jelen helyzete nem kielégítő. A második: hogy a mód, mi szerint a közdolgok kormányoztatnak, nem célszerű, s némelyek azok közül, kik a kormányzással megbízattak, a nemzet egy részének bizodalmát nem bírják. Reméljük, szavaink nem fognak félremagyaráztam!. Valamint alkotmányos országban senki sincs, ki a közélet pályáján minden polgárok bizodalmával bírhatna, s míg elveihez hív marad, az ellenkező véleményűek pártolására számolhatna, úgy e politikai bizodalmatlanságnak kijelentése sem foglalhat magában semmi sértést, s tulajdonképp más szavakkal annyit jelent, mintha mondanók, hogy egy bizonyos férfiútól következetességet várván, elveit a magunkéinak vallani nem akarjuk. E politikai bizalmatlanság megfér avval, hogy ugyanazok iránt a legnagyobb bizodalommal viseltessünk, hogy azokban — mennyire első politikai föllépésök óta változatlanul meggyőződéseiknél maradtak, tiszteljük a szilárdságot mely ellen küzdenünk kell. S most kérdjük, vajon oly nehéz-e az ellenünk felvetett kérdésre felelni? A múltra nézve nem szükség szólnunk. Gróf Széchenyi Politikai Programja 25. lapján világosan kimondja az okot, mély miatt hazánkban rnindig erős ellenzék létezett, a B.-P. Hiradó 589. számában maga sem rosszallja annak előbbi működését Csak e jelenre fordítsuk figyelmünket, kérdjük: vajon a haza jelen állapota kielégítő-e? vajon nekünk, kik eddig az ellenzékkel álltunk, lehet-e bizalmunk a kormányhoz? S ugyan mily állapotban látjuk hazánkat? „Beteg honunk sinylő, lázas, s ekképp az egészet tekintve, éppen ki nem elégítő állapotban van a monarchiával összeházasítva" — így szól gróf Széchenyi a Program 42. lapján. — S ugyan kérdjük, mi megelégedhetünk-e ily helyzettel. „Valóban vérzik a becsületes s a nemzet fejlődését őszintén szomjazó embernek szive ily látmányon, s hol oly roppant a fejlődhetés, oly tömérdek a kincsforrás,