Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
mely körül az egész forogni látszik. tr A mostani ellenzék csatatervezete nemrégiben gravaminális politikának neveztetett" (23. lap) s nem helytelenül, mert ez azon egyedüli, mely az ellenzék szférájába való. Azon pillanatban, mikor ebből a cselekvés, vagy más szavakkal a kormányzás mezejére kilép az, tüstént felforgattatik a státusrendszer"; minek azután szoros következménye: ,Jiogy minden magyarnak, ki nemcsak frázisokkal és szemfényvesztésekkel, de tettleg szereti jobban a hazát, mint saját magát, szoros kötelessége, mindent, mi lélekismerettel és becsülettel nem ellenkező, elkövetni, hogy a magyar ellenzék túlsúlyra ne emelkedjék." (37. lap). Az ellenzék nem vezethet, lényege negatio, mit keres a pozitivitás terén. Ez gróf Széchenyi István Politikai Programjának — mennyire a munka címe tárgyával foglalkozik — rövid kivonatja. S ha az ellenzéki nevezetet szó szerinti értelemben vesszük, a tisztelt grófnak tökéletesen igaza van, csakhogy e név soha senki által szó szerinti értelemben éppoly kevéssé nem vétetett, mint a konzervatív vagy bármily más pártelnevezés, s hogy ez által a Politikai Program okoskodásainak nagy része alig tekinthető szójátéknál egyébnek. Igen ügyesen választott, igen elmésen kivitt szójáték, megengedjük, de szójátékok politikai vitatkozásoknál éppoly keveset bizonyítanak, mint azon nagy hangú tulipános frázisok, melyek ellen a tisztelt gróf már többször méltó ellenszenvét fejezte ki. Hogy az ellenzék egyszerre a pozitivitás és negatio terén nem állhat, hogy oly országban, hol valóban alkotmányos élet van, a dolgok vezetése az ellenzék feladatához nem tartozik: ki fogja ezt tagadni? De ki következtetheti ebből, hogy mivel pártunk szinte ellenzéknek neveztetik, egészen különböző alkotmányos viszonyok alatt pártunknak egészen hasonló állást kell elfoglalnia? Alkotmányos országban szükséges, hogy ellenzék legyen, ezt halljuk sokszor. Ezen frázis nem annyira politikai bölcsesség, minőnek árukatik, mint inkább egy igen egyszerű ténynek kifejezése, mi más szavakkal ugyanaz, mintha mondatnék, hogy egy országnak minden lakói kormányzási tárgyakra nézve egy véleményben nem lehetnek, s e részben alkotmányos és nem alkotmányos országok csak annyiban különböznek egymástól, hogy az utóbbiakban az ellenzék nézeteivel szabadon nem léphet fel; de ebből az következik-e, hogy a világ bármely országában létezhetik párt, mely kizárólag csak a kormány fölötti ellenőrködést tűzte volna ki feladatául, s nem egyszersmind pozitív elvek körül egyesülne? — Ellenzék van, s fog létezni a világ minden alkotmányos országában, de az ellenzék név csak a párt pillanatnyi állását fejezi ki, a párt lényege, mi őt minden más pártoktól megkülönbözteti, mindig mélyebben fekszik; az ellenzéki jellem nem létének alapját képezi, hanem csak a környülmények következménye, s ezekkel együtt előbb-utóbb mindig változik, s vajon nem áll-e ez Magyarországra nézve is?
