Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

gokban az ínséget oly gyakorivá teszi, ez idézte elő bizonyos tekintetben az irlandi nyomort is. b) Földmívelő országokban a földbirtok szerfölötti felosztása. c) Szinte földmívelő országokban azon akadályok, melyek a földnek célszerű mívelését lehetetlenné teszik. d) Tőkéknek és hitelnek hiánya. e) Tudatlanság. A dolgokat elfogultság nélkül tekintve át kell látnunk, hogy hazánkban léteznek mindezen okok, melyek más országokat pauperizmushoz vezettek, s azoknak legnagyobb része úrbéri viszonyainkból fejlődik ki. Majdnem az ország összes népessége földmívelésből él. Az arányt, melyben hazánkban a földmívelők más osztályokhoz állanak, szorosan meghatározni nem lehet. Nálunk, hol a szójárás: hogy az ország erejét titokban kell tartani, annyi ideig nagy bölcsességü politikai axiómának tartatott, kimerítő statisztikus adatok nem találhatók; miután azonban Fényes számítása szerint 45 lakóra legfölíebb 1 kereskedő vagy kézműves számítható, gyárak e hazában alig léteznek, sa lakosoknak csak egy tizede lakik városokban, — itt is, mint Szeged, Debrecen, Szabadka, sőt maga Buda is bizonyítják, nagy részint földmiveléssel foglalkozva, — bizonyosan állíthatjuk, hogy hazánk népességének legalább háromnegyede földmíveléssel foglalkozik; vagyis az ország Összes népességéhez mérve, aránylag több ember, mint Németország azon tartományaiban, melyéknek földmíveiői ínségben évenkint kivándorolnak, sőt több mint írlandban is, miután mind Würtenbergben s Badenben, mind írlandban a földmívelők csak az összes népesség kétharmadára számíttatnak. Hogy eszerint a földmívelés sokkal több kezeket foglal el, mint mennyi arra — főképp jelen ökonómiai rendszerünk mellett — megkívántatnék, talán nem fogja senki tagadni, valamint azt sem leszen nehéz belátni, hogy az erőknek ilyetén pazarlása csak elszegényedésre vezethet. A népek gazdaságának legbiztosabb forrása a munka; hol az elfecséreltetik, nemzeti jólétre nem számolhatunk. Munka képezi a dolgozó osztálynak majdnem egyedüli kútforrását; ha ez egy tőkét nem használhatják jövedelmezőleg, hogy' ne szegényednének el. Fel fog hozatni ezen állitásunk ellen, mikint a földmívelő napszámosnak napibére magos az élelmiszerek árához képest, úgy, hogy mint azt a B-P. Hiradó is kiemeli, a napszámos két napi munkával egy egész hétre megszeretheti élelmét. Ezen állításban két nagy csalódás rejlik Először, hogy oly viszonyok, melyéket e hazának egy részében találunk, az egész országra alkalmaztatnak, noha, mint mindenki tudja, ha rónaságunkat a Kárpátokhoz hasonlítjuk, a lakók helyzetére nézve épp annyi különbség létezik, mint a vidékekben.