Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Másodszor, ami legszerencsésebb vidékeinkben is csak azon rövid időszakra nézve áll, melyben gazdasági eljárásunk mellett a munkások nagy száma kívántatik, azt kiterjesztjük az egész évre, feledvén, mikint hazánkban a napszámos, ha ezen rá nézve kedvező időszak elmúlt, sokszor hónapokig kénytelen henyélni. Vegyünk oly országot, melynek gyármunkásai annyira számosak, hogy a munkások nagy száma pauperizmushoz vezetett, Angliát például vagy Belgiumot; s ott is fogunk találni bizonyos időszakot, midőn a munkásnak napibére aránytalanul magasra emelkedik. Ha a kereskedésnek új utai nyíltak, s bizonyos gyárcikk szokatlanul keresetté válik, az ipar azon ágával foglalkozók helyzete megjavul, de ezen időszakonkint tapasztalt jólét azt bizonykja-e, hogy a dolgozó or.ztályok helyzete ily országban irigyelhető? —, s nem egészen hasonló-e ehhez azon eset, mikor hazánkban az aratás vagy kaszálás esetében vagy a Hegyalján szőlőmunlca idejében a napszám egyszerre magasra emelkedik? De ne tekintsük földmívelő napszámosainkat csak ezen rajok legkedvezőbb körülmények között; s nézzük, mit kereshet munkájával, nem bizonyos napokon, de az egész éven át, s más eredményekhez jutunk. Mi lehet egy napszámosnak évi keresete, legjobban megítélhetjük azon évi fizetésből, melyre úgynevezett béreseink számolhatnak. Népünk független szellemét tekintve, nem hihető, hogy munkásaink egész évi szolgálataikat s így bizonyos tekintetben személyes szabadságukat valakinek bérbe adnák, ha, mint szabad munkások, függetlenségöket megtartva, szintannyit, vagy még többet ikereshetnének. S ha béreseink évi fizetését vesszük fel mérlegül, csakugyan nem fogja senki igen kellemesnek mondhatni földmíveseink helyzetét. S lehet-e másképp? 1805-ben egész, fél s negyed telkes jobbágy 643,215, házas és hazátlan zsellér 783.364 számláltatott. Miután most még a B-P. Hiradó által is 750,000 telekkel bíró jobbágy, s így majdnem egyheteddel több vétetik led, a zsellérek száma pedig minden kérdésen kívül nagyobb arányban nevekedett, ez utóbbiakat most egy millióra számíthatnék, de vegyük csak 900,000-re; egy-egy családot csak öt személyre számítva is, 4,500.000 személyt találunk ez országban, kik a kereskedés, kézművesség, 'katonaság s fuvarozásokkal foglalkozóknak csekély számán kivül, tisztán mint földmívelő napsámos él. Lehet-e a munkások ily roppant konkurrenciája mellett a munkának értéke? Főképp, miután részszerint jelen gazdálkodási rendszerünk mellett, szinte úrbéri viszonyaink következtében, aránylag kevés kéz kívántatik, s ismét úrbér viszonyaink a földbirtokosoknak számos ingyen munkát biztosítván, nem engedik, hogy a napszámosok munkája keresetté váljék. Magyarország összes használható földének Fényes szerint alig egyharmada áll szántóföldekből, majdnem egész felét erdők s legelók — azaz oly térek foglalják el, melyek csaknem semmi munkát nem kivannak.