Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

közül, kik a középkorban létező jobbágyi viszonyok okát abban keresték: hogy a jobbágy lealázva legyen; igen nagy köszönettel fogunk tartozni, ha azon ez eddig még nem ismert érdékes politikai színezettel a B-P. Hiradó megismerkedtél Felfogásunk szerint jobbágyaink egykori viszonyai, mint a középkorban minden egyéb, nem bizonyos előre .kijelölt eszmék vagy átgondolt szándok következtében, hanem mint a különböző helyzetek csaknem önkény telén eredménye lépett életbe. Korunkban némely alkotmányok egyes eszmék nyomán szerkesztettek, a törvényhozó, bizonyos szándékokat jelölve ki, öntudattal működik; a középkor alatt a gyakorlat mindig megelőzte az elméletet, s nemzeti műveltségünk aljas foka mellett nálunk magyaroknál még inkább, mint más országokban. — A jobbágyi viszonyokra nézve távol múltunkban nem fogunk találni semmi általános elvet mely az egésznek magyarázatára kulcsul szolgálhatna. Egy van, mit ezen időkről némi bizonysággal mondhatunk, s ez az: hogy Mária Terézia úibére előtt a jobbágyság, úgy szólva, jogtalan állapotban, de tisztán anyagi szempontból tekintve, ez ország sok vidékein jobb állapotban volt, mint van jelenleg. A jobbágytelkek száma sokkal kisebb arányban növekedett mint azon népesség, mely között az felosztatik, s így az egyes jobbágycsaládnak használatára most kevesebb föld marad, mint egy század előtt. Még súlyosabbá válik jobbágyaink helyzete újabb gazdasági rendszerünk által, mely szerint a földesuraság mjndig több oly földéket vesznek saját mívelésök alá, melyek előbb vagy kizárólag a jobbágyság által használtattak, vagy legalább egy bizonyos részért voltak nekik m'rvelésre kiadva. Ebbeli nézetünk helyességét nemigen fogja tagadhatni, ki a tetemes földmennyiségre, mely az úrbéri legelők elkülönzése alkalmával a földesurak által vissza vétetett megemlékezik. Állításunk még világosabb bizonyítványaid szolgálnak azon régiebb úrbéri szerződések, melyek a jobbágyokra nézve nem köttettek volna annyival kedvezőbb föltételek alatt az újabbaknál, ha a földesurak a szerződés idejében jobbágyaiktól annyi jövedelmet húztak volna, mint jelenleg. Jelenleg az úrbéri viszonyok szükségképp, s pedig növekedő népességünkkel arányban, mindig növekedő sebességgel vezetnek a pauperizmushoz; s csak ezt kell bizonyítanunk, hogy a nyomor elhárításának második fő eszközét mindenki úrbéri viszonyaink megváltoztatásában, vagy más szavakkal az örökváltság eszméjének létesítésében keresse. Egész nemzetek elszegényedése nem egyes ok eredménye szokott lenni; a köznyomort többnyire sok körülmények idézik elé. A legfőbbek ezek között a) A munkások konkurrenciája, azaz, ha valamely keresetágnál a munkások száma a szükséget felülhaladja. Ez az, mi gyáriparos orszá-