Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

mondhatna el, hol e jó eledel helyett zab- vagy árpakenyeret vagy éppen semmi eledelt nem talált jobbágyaink házában; s hogyha az ország összes consumtioját más országokéval hasonlítja össze, azon meggyőződésre fog jutni, mikint Európa népei között nincs, mely számához aránylag kevesebbet emésztene. Csak az élet szükséges szereiről szólunk; az élet kényelmeit említeni fölösleges, mindenki átláthatván, mikint a magyar földmívelő e tekintetben valóságos kolduskant jelenik meg, s lakásában és ruházatában az elkerülhetetlenül szükségesnél többet ritkán bír, ezt is azonban sokszor nélkülözi. Hogy a szegénység, melyet hazánkban találunk, nem olynemű, minőt a gyáripar előidézhet, hogy az más formákban jelenik meg, mint melyeket Irlandiban találunk, — ki fogja ezt tagadni; de hogy szegénység s pedig igen nagy mértékben valódi szegénység van nálunk is, azt szinte senki sem tagadhatja, ki e hazát figyelmére méltatá. Oly országban, hol a nemzetnek nagyobb része szalmaviskókban lakik, gatyában s nyers bundákban jár, a boldogabb vidékekben is száraz kenyér s szalonnából élősködik, semmi gyártmányokat nem emészt, s már középszerű termés esetében koplal; nem szükség a külföldre tekinteni, hogy nyomort találjunk. Hol egyes vidékek lakói, mint nálunk a felföldi tótok, munkát keresve egész csoportokban húsz, harminc mérföldre vándorolnak, ott a pauperizmus már létezik, s minden jobbéi' » -;ű hazafinak első kötelessége, nem eltakarni a bajt, hanem óvszereket keresni, mik által annak terjedése elkerültessék. Jövő számunk feladata leend megmutatni, mennyiben folytak be úrbéri viszonyaink ezen állapot előidézésére. • * • A NYOMOK ÉS ÓVSZEREI IV. „A magyar jobbágy nem azon, sok politikusok előtt legalább speciózus okból volt egykor a göröngynek csak appertinenciája, hogy 'lealázva legyen, hanem mivel az akkori ökonómiai fogalmak úgy 'kívánták." így szól a B-P. Hiradó sokszor idézett számában. — Ha mi vezetnék azon lapot, s feladásul tűztük volna magunknak oly módon festeni jobbágyi viszonyainkat, hogy azok semmiként a rabszolgaságra ne emlékeztessenek, ezen szókötést elhagytuk volna, tudva levén, mikint az amerikai rabszolgaság is ökonomikus szempontból védelmeztetik, állítván a szolgaság védelmezői, hogy nélküle a földmívelésnék folytatása Amerika több részeiben lehetetlen. De miután a B-P. Hiradó ezen igen szép szókötést cikkelyébe felvéve, nem lenne-e kegyes nekünk néhányat megnevezni azon sok politikus