Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

föHmivelő szerencsétlen helyzetének bebizonyítására azt hozza fel, mikint Franciaországban 35 milliónyi lakos között több, mint 10 millió földbirtokos, mintha a felhozott két állítás nem lenne világos ellentétben, s igen középszerű belátásnál többre volna szükség, hogy meggyőződjünk, mikint ha a földbirtoknak felette sok kezek közötti felosztását tekintjük e szempontból, a jobbágyi birtokra nézve legalább hazánkait Franciaországnál még sakkal szomorúbb állapotban találjuk. Franciaországban, a B-P. Hiradó állítása szerint, 35 millió lakosra 10 millió földbirtokos esik; hogy itt nem családok, hanem egyének értetnek, világos. Magyarországban 12 millió lakosra csak 750,000 telket bíró paraszt esik; de természet szerint, nem annyi személy, hanem annyi család, azaz, ha minden családot öt főre teszünk, (s mellékesen mondva, ha statisztikus számok hasonlíttatnak össze, közönségesen hasonló tárgyak hasonlíttatnak össze, s nem mint a B-P. Hiradó tevé, egyes személyek egész családokból) 3,750,000 egyes személy. Franciaországnak kiterjedése Balbi szerint 9,625 • mértföld, mások szerint 10,050 • mértföld. Magyarországé a határszélekkel együtt 4790 • mértföld, melyből csak 13,000,000 hold, azaz: körülbelül 1000 • mértföld teszi azon részt, mely azon 750,000 telket bíró parasztcsaládok között felosztatott. Már kérdjük most, ha a földbirtoknak felette kis részekre osztása szegénységet, sőt valódi nyomort idézhet elő — mit mi nem tagadunk —, nem létezik-e a baj sokkal nagyobb mértékben jobbágy földeinkre nézve, mint Franciaországban? Hol, mint nálunk, 1000 • mértföld 750 ezer család között van felosztva, e baj azon fokra hágott, melyet az Franciaországban akkor fogna elérni, ha területe, mély 10,000 • mértföld, 7 millió birtokos között fogna felosztatni, azaz Franciaország egész népessége csak földbirtokosokból állana. De szükségesek-e ezen statisztikai előadások, hogy a létező nyomorról meggyőződj ünk ? Nem azon nyomorról, mely tavaly létezett, vagy az idén mindnyájunkat aggodalommal tölte el, mi nem erről, hanem azon nyomorról szólunk, mely e hazában évek óta létezik, melyet annyira megszokitunk, hogy az a gondolkozón kívül mások figyelmét elkerüli. A B-P. Hiradó igen érzékenyen szól a francia földmívelő blúzáról, nadrágáról, s facipőiről, de vajon hát a rongyos gyolcsing s gatya s a rossz bocskor, melyben honfitársaink nagyabb része jár, elkerülte-e figyelmét, vagy a gondolat, miszerint a külföldiek lassankint a hústól elszokni kényteleníttetnek, annyira hatott szivére, hogy benne azon számos honosaink iránt, kik a húshoz még soha hozzá nem szokhattak, érzés meg nem fér, hogy ezeket észre sem veszi. Az említett cikk irója tapasztalásból tudja, hogy a magyar paraszt sok helyen buzakenyérrel él; válaszunk erre az, hogy vagy igen keveset tapasztalt, vagy pedig sokkal számosabb eseteket