Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

annyira megnyugtató nézeteknek mégis ellent kell mondanunk, de ki hazánk jelen állapotát ismeri, meg fogja vallani, mikint a közjólét, melyről sokan oly szívesen álmodoznak, a legnagyobb önámítás, melyet összes közéletünk önámításokban eléggé termékeny terén találhatunk. Csaknem megfoghatatlan, mikint válhatott oly valami meggyőződéssé, minek évek óta minden tapasztalásaink ellentmondanak, s minek helytelenségét belátni alig szükséges egyéb, mint e hazában csak kissé 'körültekintenünk. Vannak e hazában politikusok, kik ismereteiket kizárólag hírlapokból merítik. Mi már állásunknál fogva sem fogjuk rosszallni a hatást, melyet a hírlapok gyakorlanak, sőt azt is készek vagyunk bevallani, mikint az augsburgi újság, minden elvtelen szerkesztése mellett, sok hasznos ismereteket terjesztve, nemzeti kifejlődésünknek tetemes szolgálatokat tett; de annak, ki politikával foglalatoskodik, a hírlapokon kívül mégis másra is ki kellene terjeszteni figyelmét. Szép, ha tudjuk, mi mondatott az angol parlamentiben vagy francia kamarákban egy bizonyos tárgy körül; de ezen kívül jó, ha arra is figyelünk, mit beszél szomszédságunkban honfitársaink azon része, mely a megyei gyűléseken fel nem szólalhat; dicséretes, ha az irlandi nyomorral, a kommunizmusnak terjedésével Franciaországban s Anglia szegénytörvényeivel is foglalkozunk; de ezen tudományos foglalatosságok között fordítsunk egy kis időt házi dolgainkra is; nézzük, mikint öltözködnék, miből élnek, mikint laknak alsóbb osztályaink, csak úgy válhatnak a külföldön nyert ismereteink hasznosakká, s fájdalom, a politikai tudományoknak éppen ezen legszükségesebb része hanyagoltatik el nálunk, s ennek tulajdonítható, hogy az ország valódi állapotáról ennyire ferde nézeteket találunk. A proletariátus többnyire gyáriparral karöltve jár. Olvassuk újságainkban, mikint a Lyonban vagy Manchester s Leeds 'környékén uralkodó nyomor annak tulajdonítható, mivel több gyárnokok a munkások egy részét elbocsáták. „Im ez nálunk nem történhetik": kiáltjuk diadali örömmel, „egyes gyártulajdonos megbukása vagy kegyetlensége senkit Ínségre nem juttat. Hála az égnek, földmívelő ország vagyunk!" — Irlandban a szegénység leginkább onnan ered, mert szívtelen földesurak haszonbéreseiket földeikről elűzik. „Nálunk ez sem történhetik" — zajgunk tapsolva — „a földesúr nálunk jobbágyait puszta szeszélyből el nem űzheti telkeikről; s nem vagyunk-e hát boldogok, irigylésre méltók? Oh, ha az irlandi parasztnak oly dolga lehetne, mint a miénknek, mi boldog volna a zöld sziget!" így okoskodunk tovább, néha csaknem bámulatos elbízattsággal, mint minap például a B. P. Hiradó, mely 518. számában ugyanazon egy hazában, előbb a magyar földmivelőnek jólét tekintetében az angol felett felsőbbségét először azáltal mutatja meg: hogy Angliában 18 millió népességre, 1 */

2 milliónyi földmíveléssel foglalkozó ember közül csak 300 ezer részesül a földbirtokban, midőn nálunk 12 millió népességre legalább 750 ezer telket bíró paraszt esik; s mindjárt utána a francia