Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

mely a szabad pusztáról Aegypt hústalanhoz vágyódott vissza; mi ügy vagyunk meggyőződve, bogy ha a zsidó nép vándorlásából visszatér, Aegyptet fel fogta volna találni, csak alkalmasint nem a kívánt hústálakat. Ki okoskodik józanabban, ezt is nem vitatkozásaink, 'hanem a jövő fogja eldönteni. S most, miután nemcsak a helyzeteket, sőt még különböző ízléseinket is konstatíroztuk, folytassuk a tárgyait, melyről utósó cikkelyünkben szólni kezdettünk. Figyelmessé tettük olvasóinkat, mikint az országban uralkodó nyomor nem rendkívüli elemi csapások következéséül tekinthető. — Második éve, hogy a közinségnek tanúi vagyunk, ez éveknek termése középszerűnek nevezhető, s így a bajt, mely e nyomort okozá, nem az ég mostohaságában, hanem inkább az ország belső organizmusában kell keresnünk. Állományunkban 'beteg valami, azért szenvedünk. Mi a bajt földmívelő osztályaink helyzetében, vagyis azon viszonyokban gondoljuk feltalálhatni, melyek alatt majdnem az egész nemzet él, s csak ezeknek megváltoztatása által hiszünk a bajon segíthetni. Kettős szempontból tekintettük jobbágyaink helyzetét. Felhoztuk először azon óriási anomáliát, mely abban fekszik, hogy az összes közteher csupán nem nemes honfitársaink vállain fekszik. Elsoroltuk s felszámítottuk a jobbágyok úrbéri tartozásait, megmutatván, mint hisszük, mikint azok sokkal terhesebbek, mint jelen viszonyaink magasztaló! azt velünk szívesen elhitetnék. Az előadottak szükséges következéséül mondjuk ki azon meggyőződésünket, mikint 'ha a hazánkban — most csaknem általánosan —, de bizonyos vidékekben minden évben létező nyomort meg akarjuk szüntetni, ha hazánkat meg akarjuk őrizni azon állapottól, melyet Irlandban borzadva látunk, s melynek elébe sietünk: első teendő: A közös teherviselés elvének alkalmazása által könnyíteni azon terheken, melyek nem kiváltságos osztályaink vállait oly szerfelett s majdnem elviselhetetlenül terhelik. A B. P. Hiradó nem szereti, ha ily szavak, mint szabad birtok, szabad föld, szabad földműves sokszor említtetnek. Hogy megmutassuk, mi szívesen hódolunk még elleneink szeszélyeinek is, hol azt az ügy engedi, egészen ezen urak ízlése szerint fogjuk formulázni nézetünket. Ha a nyomoron segíteni akarunk: az első kellék, hogy szabad föld ne legyen az országban, ne legyen föld, mely a közállomány terheitől szabad volna, s egyetlen ember se legyen, ki az ország jótéteményeit élvezve, a polgári léttel járó kötelességektől szabadnak mondhatná magát. Hogy ez a létező Ínségen tetemesen fog segíteni, könnyen belátható. Mindenben hátra vagyunk; ez nem is tagadtatik többé. S hogy ezen általános hátramaradás, az alsóbb osztályok nyomorúságára befolyás nélkül nem lehet, azt a B. P. Hiradó maga is elismeri, midőn a földmívelő