Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

osztályok jobblétének fő eszközét jobb utakban keresi. Ámde, ha magunk is ezen meggyőződésre jutottunk, mi akadályoztatja, hogy előbbre menjünk? Nem szükséges, hogy az okot keresve szabadsághiányról, emberi jogokról vagy más ilyenekről szóljunk, miket a B. P. Hiradó nem szívesen hall. Az ok, mi miatt előbbre nem haladhatunk, szegénységünkben fekszik. Azaz értsük jól egymást, nem az egyesek szegénysége az, mi haladásunkat akadályoztatja: az ország, mint ország, szerfölött szegény. Nem ismerünk Európában hasonló kiterjedésű s népességű országot, melynek aránylag ily csekély közjövedelmei volnának, 4300 • mértföldnyi ország, majdnem 12,000,000 lakossal, közszükségeinek pótlására házi- és hadiadó fejében 9,000,000 forint évenkinti jövedelemmel bír. Bámulhatjuk-e, ha szomszédai között valóságos koldűsköntösben kénytelen megjelenni. Ha utakat óhajtunk, ha egyszóval meg akarjuk szerezni mindazon anyagi előnyöket, melyeknek segedelmével más nemzetek a mívelődés pályáján oly sebesen haladtak, — s a B. P. Hiradónak igazsága volt, midőn monda, hogy alsóbb osztályaink jobblétét semmi inkább nem nevelheti —, szükség, hogy az országnak, mint országnak közjövedelmei neveltessenek, ez pedig a jelen viszonyok között, azaz míg a nemesség adómentessége fenntartatik, tökéletesen lehetetlen. Adózóinkat már most is oly teher nyomja, melynek elviselésére azok képtelenek. Ha más nem is, eléggé mutatják ezt az adónak majdnem egytizedét tevő évenkinti restanciák. Ha szemünk előtt tartjuk, hogy az ország összes használható földének csak alig egynegyede találtatik adózók kezeiben, meggyőződhetünk, mikint a reájok rótt adó nemcsak az ország míveletlen állapotához képest, de még akkor is igen sok, ha a magyar paraszt tartozásait a szomszéd tartományok adójával hasonlítjuk össze. Ha már most minden tekintetben hátramaradásunk egyik főoka az ország csekély jövedelmében fekszik, — mit alkalmasint a B-P. Hiradó maga sem tagadhat, miután annyi csodát vár jobb utaktól, miket jelen országos jövedelmeinikkel nem készíthetünk; ha átlátjuk, mikint adózóink a rajok vetett közteher viselésére már most is elégtelenek, s mikint jelen nemesi adómentességünket fenntartva az ország adó jövedelme nem neveltethetik, — mi szinte világos: kérdjük, — lehet-e, ki által nem látná, hogy a jelen nyomor megszüntetésére az egyik első s legszükségesebb eszköz nemesi adómentességünknek megszüntetése? Ennél felfogásunk szerint semmi vüágosabb nem lehet: s mi azt még említeni is feleslegesnek tartanok, ha nem tapasztaltuk volna számtalanszor, mikint épp a legvilágosabb dolgok előtt be szokták hunyni szemeiket. A kár, melyet adózóink a nemesség adómentessége által szenvednek, kétnemű. Először saját birtokuk minden igazságos arányon tul terheltetik. Másodszor az ország, csekély jövedelmei miatt, nem fejlődhetik ki. E két-