Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

ben sokszor három, sőt négy keresztyén felekezethez tartozó lakosokat találunk, nem titkolhatjuk el magunk előtt, mikint a törvény e rendeletének végrehajtása sok esetben lehetetlen, többnyire pedig legalább odavezet, hogy oly helyeken, hol, ha minden vallásfelekezet egy iskolának fenntartására egyesülne, egy jó, célszerű intézetet találnánk, helyette két három olyat fogunk látni, mely a lakosok nagyobb torheltetésével céljának éppen nem felel meg. — Ha ily rendelkezés a vallásosságnak fenntartására s nevelésére szükséges, akkor természet szerint nem marad egyéb hátra, mint hogy e nehézségekkel megküzdjünk; de mielőtt ezt tennők, nem érdemes-e kérdenünk, vajon hát szükséges-e ez? s mi bátran kimondjuk azon meggyőződésünket mikint nézetünk e részben különböző mindazoknak nézetétől, kik így vélekednek, s pedig azért, mivel felfogásunk szerint a népnek vallásos nevelése nem a nép .iskoláztatásától függ, s mivel e részben a közál-Iomány az egyház munkásságát soha nem pótolhatja iskolai rendszerek által. Ismerjük az ellen vetésekot, melyek e nézetünk ellen tétetni fognak. A gondolat — mikint ott, hol több vallásúak hívei egy helyen laknak, egy jó népiskolai rendszer csak úgy hozathatok be, ha a vallásos oktatás, az oktatásnak egyéb ágától elkülönöztetvén, az egyes felekezetek lelkipásztoraira bízatik, nem új, átlátták ennek szükségét Angliában is, s mit a híres szigeten O'Connell s Inglis e. nézetük szerint vallástalan rendszer ellen felhoztak, ismételtetni fog talán nálunk is, de ha a dolgokat elfogulatlanul tekintjük, ki nem látja ily ellenvetések alaptalanságát? A küldöttségi vélemény minden vallásos felekezet számára egy külön iskola felállítását csak oly helységekben tartja szükségesnok, hol a külön felekezetek külön egyházgyülekezettel bírnak, de ki nem látja, hogy éppen ily helységekben, hol minden egyházfő''kezetnek külön papja van, az iskola elkülönözteté:e nem szükséges, miután a gyermekek vallásos oktatása minden felekezet papjára bízatván, az, hogy tanulmányaik egyéb ágaiban közösen oktattatnak, a gyermekek vallásos nevelését nem akadályoztatja, sőt minden valószínűség szerint, e vallásos oktatás csak még hatályosabb lesz, ha az oly férfiak által adatik, kik már állásuknál fogva híveik között a legnagyobb tekintetben állanak, s annak jól adására sakkal több készültséggel bírnak, mint minőt az iskolamesterről a legjobb esetben is föltehetnénk. — Ki népiskolákról nemcsak elméletileg szól, hanem azokat közelebbről ismeri, s figyelmét főképp ezen intézetekben a közönséges vallásos oktatásra fordító, az meg fogja vallani, mikint a rendszer, mely szerint a vallásos oktatás más tanulmányokkal együtt az iskolamesterre bízatik, a gyermekek vallásos érzelmei kifejtésére nem hat. — A gyermek könyv nélkül megtanulja kátéját, több fáradsággal talán, mint minden egyéb tanulmányait, de vallásosabbá vált-e azáltal, s nem látjuk-e, mikint mindamellett hogy jelen rendszerünk szerint a vallás az iskolai tanulmányok közé tartozik, az egyház mégis külön oktatást tart