Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

szükségesnek, mely az illető lelkészekre bízatik, csakhogy ezen vallásos oktatásra éppen azért, mivel csak az iskolai pótlékául tekintetik, sokkal kevesebb gond s idő fordittatik, mint azt a vallásosság érdekében kávánhatnók. Az egyházi rend legszebb hivattatása a nép vallásos oktatásában áll, s e hivatásnak legfontosabb része az, mely a gyermektaniitással foglalkodik; a gyermeknevelésnek ezen ágát nem bízhatjuk célszerűen másra, mint az egyház férfiaira, s teljes meggyőződésünk, mikint, ha a vallás, az iskolák rendes tanulmányainak sorából kivétetvén, ezekre bízatott, a vallásosság nemcsak veszteni nem, sőt nyerni fog. Ezen okon kívül, melynek fontosságát az, 'ki e tárggyal komolyan foglalkodott, nem fogja tagadni, kettő van még, melyet e hírlapi cikk szük körébe szorítva, csak röviden említhetünk, de mely talán így is meg fog győzni mindenkit, mikint a rendszer, melyet népoktatásunkra nézve ajánlunk, s mely abban áll, hogy legalább azon helységekben, hol a külön vallásfelekezetüek külön iskolák fenntartására nem képesek, e külön vallásfelekezetüek gyermekei ugyanazon iskolákban egyesá'ttessenek s csak vallásos Oktatásokra nézve, mely nem iskolamesterek, hanem egyházférfiakra bízandó, különöztessenek el egymástól, lényeges előnyökkel bír. Először, mivel csak a vallásos oktatás elkülönzése azon mód, mely által az oktatás az egyház túlnyomó befolyásától megóvathatik, anélkül, hogy az azon befolyástól, mellyel a gyermeknevelésre bírnia kell, megfosztatnék. Hol a vallás más ok tata si tárgyaktól elkülönözve nincs, szükségképp vagy a nevelésnek minden egyéb érdekei egy bizonyos vallási felékezet nézeteinek, vagy ezek tisztán világi tekintetéknek rendeltetnek alá, md első esetben a nevelés egyoldalúságához, a másikban azon még kártékonyabb következményre vezet, hogy az egyház, természetes köréből kizáratva, a közállománnyal, mely őt saját körében sem akarja elismerni, ellenkezésbe helyhezi magát, s a megállapított közrend leghatalmasabb frigyeséből annak legveszélyesebb ellenévé válik. Másodszor, mivel minden növelésnek első feladása az lévén, hogy azon viszonyokra készíttessünk elő, melyek között érnünk keld, a törvényhozónak fiatal polgárai növelésénél kerülni kell mindazt, mi a külön vallásos fe'ekezetek szükséges egyetértését nehezíthetné, valamint ellenkezőleg pártolni mindent, mi azoknak közeledését könnyíthetne, s lehet-e az utósóra jobb mód, mint ha e hon külön vallású gyermekei már első gyermekségöktől arra intetnek, mikint az elkülönzésnek, mely közöttök létezik, a templom küszöbénél továbbra kihatni nem szabad; ha a közállomány népiskoláiban intézeteket alkot, melyekben a külön vallásúak együttléte a közöttök netalán létező előítéleteket jókor megrontsa, hol e haza különböző vallású polgárai között már gyermekségük boldog éveiben azon barátság és bizodalom kötelékei támadjanak, melyek e haza javára soha elég erősek nem lehetnek.