Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

csekély dolog, miután az iskolamester, ki gyermekeit olvasni, írni s számolni tankja, vajmi csekély idővel s eszközökkel bír, hogy őket akár Hobbes akár Rousseau politikus elveinek helyességéről meggyőzze; de amint mondtuk, tegyük fel, hogy ez egyes esetben történhetik: vajon ki elég képtelen azt hinni, hogy ezen eset sokszor fordulhat elő. Arra, hogy az iskolamester tanítványaira oly hatást gyakorolhasson, részéről kitűnő észben tulajdonokat s miveltséget s ezenkívül azt kell föltennünk, hogy egész életét kizárólag csak hivatása ezen oldalának, azaz annak fogja szentelni, hogy az ő falujának gyerekei szabad vagy szolgalelkűek legyenek; márpedig ha csak iskolamestereink számát s fizetését tekintjük is, nem szükség bizonyítani, mikint ezt azoknak nagyobb számáról föltenni csakugyan a legórdásibb politikus ábránd, mely valaha embernek eszébe jutott. Az iskolamester hatása, a legjobb iskolai rendszer mellett is, közönséges esetekben az oktatásnál továbbra nem terjed; s csak erről győződjünk meg egyszer, s azon nehézségeknek, melyek a népiskolák behozásának eddig útjában álltak, nagyobb része elmozdittatott. Ha az iskolaügy nem mint pártkérdés tekintetik, a befolyás, mely annak elintézésére nézve egyrészről az országot, a másikról a helyhatóságot, azaz a (községet illeti, igen könnyen határoztalíhatik meg, senki sem lévén, ki akár az ország felügyelési jogát, akár az egyes helyhatóságnak befolyását más mint pártnézetekiből tagadhatná. Fogjuk össze röviden a mondottakat. A népiskolák a népnevelésnek csak igen kis részben lehetnek eszközei, céljuknak azt, hogy bennük a növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló kellően kiképeztessék, kitűzni nem lehet, egyedüli feladatuk a nép oktatása. Ez az, mit soha szemünk elől veszítenünk nem szabad, s miről azért szóltunk oly hosszasan, mert 'ha e különbségről megfeledkezünk, az összeütközések, melyeket az iskolaügy iránt az egyház s közállomány között annyi helyen találunk, majdnem kikerülhetetlenek. Miről külön számban. — * * * . AZ ALLGEMEINE ZEITUNG NÉHÁNY VALÓDI KONZERVATÍV JE L A B.-P. Híradó, valahányszor külföldi lapokban az ellenzék vagy annak egyes férfáai ellen valami sértő megjelent, többnyire gondosan lefordítá s közié hasábjain; s most 392. számában egyszerre azon nyilatkozattal lép fel, mikint ő — az ti., Ici a lapot vezérli, nem gondol vele: „akármit és akárki ir az Allgemeineban a konzervatív pártról, ellenzékről vagy bármiről is." Mi, habár a nemes grófnak ezákal újra tanúsított következetességét bámuljuk is, nem oszthatjuk e nézetet. Oly hírlap, mely a birodalom-