Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Bevezetés

szerű jellege, mint Eötvös jól ismert könyvét — érvrendszerének személyes kogikája és a tárgyalásmód belső dialektikája éppannyira a megszerzett politikai tekintély súlyán, a nagy fontosságú közéleti szerep energiáján alapul. Ami pedig a jobbágynyomor jellegzetes képeit illeti a „rongyos gyolcsing, gatya s a rossz bocskor", vagy a „zab- vagy árpakenyér" motívumai A nyomor és óvszerei fejtegetéssorozatának közepette azonnal A falu jegyzője ismert jeleneteit revelálják bennünk. Tengelyi és a főispán kettősét például, hol az üldözött jegyző épp arról panaszkodik, hogy gyolcs ingen és gatyán (kívül mást nem szerez magának a magyar paraszt, s még inkább a garacsi nyomorúság megrázó 'képkockáit: az ijesztő jobbágylakásokét, a rongyos födelü ós roslkadó kunyhókét, a halvány, beesett arcú emberek falujáét, hol „. .. Minden pusztulásnak indult, minden a szegénység nyomait hordja magán."

27 De leginkább a monumentális történelmi regény, a Magyarország 1514-ben széUemével rokon ez a mű. Érthető: közvetlenül utána, talán még egyidőben a regény utolsó lapjainak írásával, alkotta a szerző. Kell-e bizonyítani, hogy a jobbágysors sanyarúságának ábrázolása érzelmileg menynyire Összhangban van a Magyarország 1514-ben híres jobb ágy panaszai val — Mészáros Lőrinc urakat vádoló keserűségével, a Telegdi nyári lakát ostromlók szilaj dühü kifakadásaival, s a népi sorsnak a regény további tömegjeleneteiben megszólaltatott siratóival? Külön alátámasztást igényel-e az az észrevételünk, hogy a cikksorozatban oly erőteljesen megnyilvánuló meleg emberbaráti érzés, a filantrópia és a humanitást megcsúfoló nemesi rétegek megvetése mennyire jelen van a Dózsa-regényben is? Aminthogy e mű hangsúlyozott realizmusával függ össze a cikksorozat néhol szinte rideg és szándékoltan kopár valószerüsége, ténytisztelete, a társadalmi mozgatóerők hitelességére és pontosságára való fokozott törekvése, valamint a stilus egyazon karaktere is. Az Eötvöst annyira átható komorság, dúltság, pesszimista élethangulat ekkortájt mindig racionálisan tényközlő és fegyelmezett logikájú, szinte szikár ökonómiája mondatépít'kezés mögé rejtezik. Egyszerre hat ránk az értelmi tömörítés és a Urai átélés szuggesztiójával. 5 Olyan hát ez a tanulmány, mintha a Magyarország 1514-ben cimű klasszikus regény világnézeti és morális indítékainak egyfajta esszéisztikuspublicisztikus summázatát kapnánk. Kétségtelen, hogy annak egész szellemiségét, genezisének összetevőit, belső értékrendszerét csak A nyomor és óvszerei párhuzamos szembesítósével szabad ezentúl megítélnünk. Mellette 71 Eötvös József: A falu jegyzője. Bp. 1891. I. k. 246., II. k. 39—41.