Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Bevezetés

ugyanis nyilvánvalóvá lesz, hogy a Dózsa-regény még nem a megalkuvás, a meghátrálás regénye, hanem a világnézeti tudatosítás, progresszív politikai eszméltetés nagyszerű fegyverténye. A népi sors ábrázolása e regényben nyilván éppúgy hatott a fiatalság, a bontakozó márciusi ifjúság formálódására, mint A nyomor és óvszerei, amelynek eszmei kisugárzásáról tények tanúskodnak. 1847. október 3-án, a Pesti Hirlap 960. számában olvashatjuk ugyanis Irányi Dánielnek, utóbb a mároiusi ifjak egyik vezéregyéniségének Felföldi nyomor cimű cikkét, ő a megelőző hetekben Sáros, Zemplén és Szepes megyékben térképezte fel az éhínség elképesztő, az emberevéstől sem elriadó jelenségeit. S Irányi izgalomtól áthevült úti riportjában — többek között — ezeket olvashatjuk: ,,. .. E lapok egyik dolgozótársa mély avatottsággal bebizonyítá ,a nyomor és ellenszerer cimű igen jeles értekezésében, hogy a szükség, a rossz termésen kívül, úrbéri viszonyainkból származik." Ugyanebben az időben Petőfi másik barátjának, az ifjak szatmári fegyvertársánalk, Pap Endrének is kétrészes cikkét olvashatjuk Szegénység címmel a centralista orgánumban, a szeptember 28-án, illetve 30-án megjelent 957—958. számban. S ő is „óvszereket" kínál az ínség elhatalmasodása ellen, mint nyilvánvaló inspirátora, akinek vezérgondolatait — például azt, hogy az ínség nem egy természeti csapás véletlen szülötte, hanem elavult társadalmi berendezkedésünk szükségszerű következménye, vagy hogy a kormányzatnak a paraszti nyomor ellen új intézményeket kell létrehoznia — sorra elismétli. .4 nyomor és óvszerei a forradalmi helyzet sarj adásának első csomópontján jelent meg, ösztönző hatását ennek perspektívájából kell megítélnünk. 1847 februárja, a megjelenés napjai több fontos mozzanattal, eseménnyel terhesek. Épp a megjelenés történelmi perceiben írja Petőfi nagyszerű bemutatkozó levelét a Toldi költőjéhez, ekkor önti sorokba álmát: ,,Ha a nép uralkodni fog a költészetiben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt 'kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek."

28 Mennyire összecseng az Eötvös keserűen lobogó cikkének háborgásaival! S mennyire összecseng Táncsics legforradalmibb írásának, a Nép szava Isten szava című röpiratnak emberi életet, szabadságot követelő indulatlávájával, amelyet éppen ekkor — nem lehetetlen, hogy épp Eötvös cikksorozatának hatása alatt! — vet papírra a szerző. S ugyanez vonatkozik a harmadik republikánus demokratának, Vasvári Pálnak forradalma műveire — a Zrínyi Miklós a költőre és a Történeti Névtárra — amelyekhez szintén ebben a periódusban fogott hozzá alkotójuk. E műveiben az ifjú történész — többek között — már a parasztforradalom árnyát idézi meg, olyan szavakat ír le a magyarság sorsáról, 28 Petőfi Sándor: összes prózai művei és levelezése. Bp. 1960. 292.