Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Bevezetés
Mindebből nyilvánvaló: a Pesti Hirlap 1846—1847. évfolyamaiban, háromcsillagos szignóval egész sor cikk jelent meg — amelyeknek tematikája, szemléletmódja, társadalmi koncepciója, időszerű reformjavaslatai, történelmi szereptudata teljes mértékben megegyezik Eötvös József ismert habitusával, gondolkodásmódjával és magatartásával. Nem egyezik meg viszont mindemben Eötvös ismert szóhasználatával. A nyomor és óvszerei olvasásakor ugyanis szembetűnő, hogy a cikksorozat szerzője milyen sűrűn és erőltetetten használja a mikint szót. összesen harmincnégy ízben fordul elő a sajátos, tiszántúli tájejtésben szokásos szóhasználat a vezércikk-sorozatiban. S ez a mikint tájszó kivétel nélkül felbukkan az 1846-os, A nyomor és óvszerei előtt megjelent háromcsillagos Pesti Hir/ap-cikkekben is, jelezve, hogy egyazon szerzővel állunk szemiben! Ügy tetszik, Eötvös szerzősége ellen bizonyít ez: az ő műveiben ugyanis e tájszóval nem találkozhatunk. Névvel jelölt munkáiban csakugyan nem, — kedvelt „álruhás" sorozatában, az Agricola-levelekben, melyekiben egy vidéki táblabíró szájaiba adja a reformeszméket, a liberális ellenzékiség elveit, annál inkább. Először az 1846. május 24-i Agricola-levélben (mely a Pesti Hirlap 680. számában jelent meg) tűnik fel Eötvösnél a „mikint", ahol négy ízben fordul elő, majd ettől kezdve az összes többi Agricola-levél tartalmaz , T mikint"-et, az 1846. szeptember 4-én megjelent írásban például nem kevesebb mint nyolc „mikint"-et helyezett el Eötvös. Minden valószinüség szerint Eötvös az Agricola-levelekben a maga inkognitójána'k előmozdítására kezdte használni e tájszót, amelyet azután egységesen kiterjesztett több más olyan művére is, melyekről szintén úgy vélekedett, hogy jobb, ha szerzőjük személye a közönség előtt homályban marad. 4 A nyomor és óvszerei keletkezését nyomozva azonban Eötvös szerzőségét illetően más jellegű, megfontolást érdemlő érvekre is támaszkodhatunk. Bizonyításra alkalmas támpontul kínálkozik például az időrend, a cikksorozat ós Eötvös egyéb művei közti kronológiai egyezés, továbbá az író életének időszerű fejleményei. A nyomor és óvszerei 1847 februárjában jelenik meg, éppen azokban a napokban, amikor az író — elzárkózott csendben végzett több hónapos munka után — nagy történelmi regényfreskójával, a Magyarország 1514-ben című alkotással elkészült. Regénye miatt már hosszú ideje nem szólalt meg a Pesti Hírlap hasábjain, nyilván nyomasz lot ta is a huzamos kényszerű hallgatás alatt felgyűlt súlyos politikai problémaanyag, a benne mindig erőteljes közírói szenvedély — a regény befejezése után mindjárt kapott az első megszólalásra kínálkozó alkalmon. De miért ál jeles szignóval? Miért nem a saját nevén? Az ok szerintünk
