Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Bevezetés

az Apponyi György kancellárságával, az adminisztrátori rendszer bevezetésével kapcsolatos közéleti-politikai változásokban ikeresendő. Ennek nyomán az ellenzék Kossuth vezette szárnyánaik képviselői, elsősorban Batthyány Lajos és Kázmér, valamint Teleki László súlyos szemrehányásokkal éltek a centralistákkal szemben, azzal vádolva őket, hogy megye-ellenes programjukkal megbontják az ellenzék egységét. 1845. november 18-án Batthyány Lajos elnökletével az ellenzéki vezetők értekezletet tartottak, melynek követelései alapján a centralisták — az egység óvása érdekében — elfogadták, hogy 'központosító agitációjukkal azontúl felhagynak.

23 Eötvös és Trefort pedig szavukat adtaik, hogy többé a Pesti Hírlapba nem írnak. Ez alól az 1846 februári ellenzéki értekezlet ugyan feloldotta őket, — azzal, hogy írhatnak, de nem a centralizáció szellemében. Eötvös egyik legközelebbi barátja, Pulszky Ferenc emlékirataiban arról tájékoztat, hogy. Batthyány külön is felkérte 1845 őszén A Karthausi szerzőjét, hagyjon fel vezércikkeivel, Kemény Zsigmond pedig elemzéseiben arra utal, hogy az író ezen mennyire megbántódott és elkeseredett.*'

4 Ehhez járult 1845 decemberében magának a jóbarát Pulszkynak ismert nyílt levele, amelyben olyan sértő kitételeikkel illette Eötvöst, hogy „. .. alig észrevehető színkülönbség miatt új zászlót emeltetek a liberálisok táborában . . . hagyjatok fel az új évvel (1846) a pusztán tanszerű értekezésekkel" stb.

40 Nem csoda, hogy mindennek nyomán írónknak hónapokra elment a kedve mindennemű közéleti szerepléstől. Hogy az ellenzéki pályatársak bírálata benne minő 'kiábrándulásra és depresszióra vezetett, érzékletesen tanúsítja 1845 novemberében Sza'lay Lászlóhoz intézett levele, melyben akként nyilatkozik, hogy „. . . minden lehető eredmény nélkülinek látva küzdelmeinket feltett szándékom a politikától végképp visszavonulni", hogy „. . . szivesebben visszalépek e laptól ma, mint holnap."

26 Ezek után Eötvös József valóban hosszú időre visszavonult a lapban való szerepléstől, az adott szó kötelezte erre, de az újabb események 1846 nyarától kezdve nem hagyták nyugodni. Míg azután a válság, a közelgő katasztrófa élménye mindennél nyomasztóbb volt, az elfojtott szónak fel kellett buknia. Azért szólalt meg utóbb így, áljellel szignálva írásait, mert csak így szólalhatott meg — letéve immár a regény lebilincselő gondját, és a szószegés erkölcsi bukása nélkül. Emellett a parasztság sorsát megjelenítő cikksorozat számos tartalmiideológiai és társadalompolitikai — egyezést mutat az eötvösi életmű külön23 Ferenczi Zoltán i.m. 120. 24 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp. 1958. I. k. 220.; Kemény Zsigmond: Forradalom után. Pest 1850. 90-91., 151. ,5 Pulszky Ferenc i.m. 220. 26 Nizsalovszky—Lukácsy: Eötvös József levelei Szála v Lászlóhoz. Bp. 1967. 155., 158.